A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Ildikó: Szokás - jog - hagyomány Hegyalján. Formális és informális korlátok a hegyaljai borászatban

Hegyaljának. Jelentősebb volt, hogy az európai nemesi, királyi udvarok felé meglevő társadalmi tőkéjük, kapcsolataik révén számos főúri családhoz eljutott a tokaji bor. Ezzel a gazdasági átalakulással együtt járt a szőlő termelésében és kereskedelmében részt vevő más társadalmi csoportok átstrukturálódása is. A hegyaljai települések paraszti rétegében a polgárosodás viszonylag korai jeleit lehet megtalálni. Ahogy a paraszti életformából a polgárosodás felé haladó paraszti rétegeknél megjelent a pénzgazdálkodás - főként a 18. századtól jellemzővé váló gazdasági folyamat hatására -, annak egyre hangsúlyozottabb szerepe nemcsak átalakította, formálta kulturális arculatukat, hanem elindította erőteljesebb vagyoni tagozódásukat is. Mindezzel együtt járt mentalitásuk átalakulása.

14 A hegyaljai termelés „szabályainak", módjainak rögzülésével meginduló egyre erőteljesebb kereskedelempolitika tehát a szőlőbirtokosok és az egész régió kultúráját és gazdasági mentalitását átszervezte. A bor gazdasági potenciáljával, a szőlőbirtoklás az egész ország területén nemcsak fő megélhetési forrást jelentett birtokosai számára, hanem gazdasági szerepéből eredően a szőlőt birtokló területeken a társadalmi felemelkedés eszközeként is szolgált.

15 Az abból származó magas jövedelem a tőkefelhalmozás kiindulópontjává vált, amely az egyének életvitelén túlmenően, a borászatra épülő területek, jelen esetben Hegyalja, regionális felemelkedését is meghatározta. Az egyének életében játszott presztízsnövelő szerepen túl egy-egy település, régió fejlődésében is hasonló jelentőséggel bírt. A 18-19. században birtoklása rangjelző volt, egy-egy település, régió esetében is. A szőlőbirtoklás, a szőlőterületek nagysága a települések presztízsét növelte, szorosan összefonódva azok kereskedelmi szerepével. A borászat által erősödő gazdasági élet fejlődésével együtt, erős urbanizálódás ment végbe Hegyalján, a „vásárvonal", valamint a kereskedelmi útvonalak mentén. így vált jelentős településsé például az előbbi révén Szerencs, Tokaj, Sárospatak és Sátoraljaújhely, az utóbbi, Lengyelországba tartó útvonal mentén pedig Mád és Tállya. A Hegyalját érintő első rendelkezések nem a területen születtek, hanem az extraneus városokban, amelyek felismerték a - hegyaljai - borban rejlő gazdasági lehetőségeket és azt saját hasznuk növelésére törekedtek erősíteni. A városok, mint a kereskedelem központjai fejlődésük érdekében mindig gazdasági előnyhelyzetek megteremtésére törekedtek. Ennek során lakosaik az uralkodóktól számos, a hegyaljai bort és kereskedelmét is érintő rendeletet, kiváltságot harcoltak ki maguknak, hiszen még a legzivatarosabb történelmi események közepette is, amíg a szőlőtőkék nem pusztultak el, állandó bevételi forrást jelentettek művelőik számára. Ebből eredően a szőlő minden korszakban az egyik legértékesebb ingatlannak számított.

16 így nagyobb városaink, mint például a Hegyalján is fontos szerepet játszó Kassa vagy Bártfa városai, már a 14. század folyamán olyan árumegállító jogot kaptak az uralkodótól, amellyel kizárták a külföldi kereskedőket a határon túlra, és így elérték, hogy a borkereskedelemből származó haszon a magyar kereskedőknél maradjon.

17 Ezt az előnyüket egészen a 17. századig képesek voltak megtartani, és a legnagyobb felvásárló-terület képviselői, a lengyel kereskedők nem vásárolhattak bort személyesen az országban. A lengyel határokat lezárták, de velük együtt a Hegyalján élő görög és zsidó kereskedők helyzetének ellehetetlenítésére is törekedtek. A borértéke14 KósaL, 1992. 147. 15 Magyar Néprajz 16 Feyér R, 1970. 22. 17 Feyér P., 1970. 24.