A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében

és Cserépfaluban 3-3, Cserépváralján és Bükkábányban 2-2, Tibolddarócon, Kacson és Bogácson l-l. Az ezredfordulón a térségben számba vett 19 és fél ezer lakás közel 30%-kal több, mint a fél évszázaddal korábbi lakásállomány, miközben a népesség mintegy 20%-kal megfogyatkozott. Ezen belül Mezőkövesden - ahol a lélekszám fél évszázadon át 18 ezer fő körül stagnált - a lakások száma az 1949. évi 4867-ről öt évtized alatt több mint 50%kal emelkedett, a mintegy 30%-kal megfogyatkozott környékbeli lakosság számára pedig közel 12%-kal több lakás állt rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy a század közepén egy lakásra átlagosan még csaknem 4 személy (Mezőkövesden 3,9, a környéken 3,7) jutott, az ezredfordulón már csak 2-3: Sályban és Csincsén némileg több mint három, Bábolnán és Négyesen pedig alig valamivel több mint kettő, a térség átlagában Mezőkövesden és környékén egyaránt 2,4 fő. Figyelembe veendő azonban, hogy az elmúlt fél évszázad nagyarányú lakásépítkezéseinek és ugyanakkor a népesség folyamatos fogyásának következményeként a térség lakásállományának egyre fokozódó részében nem laknak. Mezőkövesden 1970-ben még csak 2,9%, 1990-ben 6%, az ezredfordulón már 8,1% volt a nem lakott lakás, a városkörnyéken 1990-ben alig 1-2 település akadt 10% körüli lakatlan lakással, 2001-ben pedig már az egész térség lakásainak egytizedében nem laktak. A nem lakott lakások aránya a megyében a mezőkövesdi kistérségben a legmagasabb, miként az időskorúak aránya is. Borsodgeszten, Négyesen és Tiszavalkon minden negyedik lakás lakatlanná vált, és számos lakás meg is szűnt. Geszten pl. fél évszázaddal ezelőtt még 243 lakás volt, az ezredfordulón már csak 179, de ebből csak 129-ben laktak. Az ezredfordulón lakott lakások száma az 1949. évi állományhoz viszonyítva Geszten közel felével, Négyesen harmadával csökkent, nyolc további községben is 10—20%-kal. Ha a népességet a lakott lakások számához viszonyítjuk, a lakásonkénti átlagos laksűrüség 2,6 fő. A lakásviszonyok fél évszázad alatti javulását még jobban kifejezi, ha a lakások számának nagyarányú növekedésén kívül figyelembe vesszük a lakások nagyságában bekövetkezett még jelentősebb változásokat is. A lakások nagysága és életkora Annak érzékeltetésére, hogy a lakások az ezredfordulón - a szobák számát tekintve mennyivel nagyobbak voltak, mint a múlt század közepén, elég megemlíteni, hogy a térség lakásainak a száma öt évtized alatt 15 ezerről közel 20 ezerre, mintegy 30%-kal emelkedett, a szobák száma pedig 18 ezerről több mint 50 ezerre ugrott fel, vagyis közel megháromszorozódott. Ezen belül Mezőkövesden - ahol a lakosság mindvégig 18 ezer körüli, nagyjából változatlan szinten mozgott - a szobák számának növekedése (5 és fél ezerről mintegy 20 ezerre) közel négyszeres, a környéken pedig - ahol a népesség 40 ezerről 29 ezer alá hanyatlott - a szobák számának 12 ezerről 32 ezerre emelkedése több mint két és félszeres növekedésnek felel meg. A múlt század közepén egy lakásra még majdnem 4 személy jutott, és egy szobára is átlagosan - minthogy a lakások túlnyomórészt egyszobásak voltak - közel 3 és fél személy, Mezőkövesden és a környéken egyaránt. A század végén viszont már több volt a szoba, mint a lakó, így minden személyre több mint egy szoba jut. A 20. század közepén, az 1949. évi felmérés szerint a kistérség lakásainak több mint 80%-a- egyes Bükk vidéki községekben (Szomolya, Bogács, Cserépfalu és Váralja), több mint 90%, Mezőkövesden és a másik két matyó faluban közel 90% - egyszobás, többnyi-