A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében

gyei községek élvonalában jár. Mindez előrevetíti a közeli évtizedek várható tendenciáit. A roma lakosság számának alakulása: Becslés Népszámlálás Növekmény A lakosság %-ában 1992 1990 2001 % 1990 2001 Mezőkövesd 720 349 507 + 45,3 1,9 2,8 Sály 679 397 537 + 35,3 19,2 26,7 Bogács 390 292 234 - 19,9 14,7 11,3 Szomolya 198 157 194 + 23,6 9,1 10,7 Mezőkeresztes 83 73 129 + 76,7 1,5 3.1 Szentistván 89 52 61 + 17,3 1,8 2,3 Egyéb települések 18 18 3 Kistérség összesen 2177 1338 1665 + 24,4 2,8 3,6 Gazdasági aktivitás, foglalkozási tagolódás Az évtizedenkénti népszámlálások adatainak feldolgozása során a népességet gazdasági aktivitásuk figyelembevételével 1890 óta két fő csoportra osztják: keresettel, jövedelemmel rendelkező keresőkre és - koruknál fogva, testi-szellemi fogyatkozásuk vagy egyéb ok miatt - rendszeres kereső munkára nem képes eltartottakra. Keresők közé számították az ún. segítő családtagokat is, akik a családfőnek általában fizetés nélkül, rendszeres segítséget nyújtottak. Több évtizedes átlagos adatok szerint 100 keresőnek a század elején 140-150, a század derekán is 120-130 személy eltartásáról kellett gondoskodnia. A keresők és eltartottak egymás közti viszonyában nagyarányú változás következett be a század második felében a lakosság iparba tódulása és a nők munkaviszonyba állása következtében. 1960-ban a keresők száma (a segítő családtagokkal együtt) már megközelíti az eltartottakét, sőt a mezőgazdaságban már lényegesen több a kereső, mint az eltartásra szoruló. A következő évtizedekben még erőteljesebben növekszik a keresők és csökken az eltartottak száma. A társadalombiztosítási rendszer kiszélesítésével, öregség, betegség esetén is járó juttatások, nyugdíjak folyósításával mind nagyobb lesz azok száma, akik kereső foglalkozás nélkül is rendszeres jövedelemhez jutnak. Ez az ún. inaktív kereső réteg még jobban megduzzad 1967-től, amikor bevezették az anyák részére gyermekük 3 éves koráig a gyermekgondozási segély (GYES), majd gyermekgondozási díj (GYED) juttatását. Az inaktív keresők aránya a térségben a korábbi 1-2%-ról 1970ben 13%-ra emelkedett, megközelítve az országos átlagot. 1980-ban a lakosságnak közel egynegyede tartozott a keresők közé, 1990-ben csaknem minden harmadik személy, az ezredfordulón a lakosság 40%-a volt inaktív kereső. Az egyharmados országos átlagot jóval meghaladó magas arány a térség átlagosnál is nagyobb elöregedésének a következménye. A bükkaljai Tardon és Geszten, az alföldi részen pedig a települések többségében az inaktív keresők aránya közelíti vagy meghaladja a lakosság felét, sőt Ivánkán és Bábolnán 60%-nál is magasabb. Míg 1980-ban az összes keresők egyharmada fizikai vagy szellemi munka kifejtése nélkül jutott rendszeres keresethez, az ezredfordulón az inaktív keresők száma már jelentősen meghaladta a ténylegesen foglalkoztatott aktív keresőkét, egyes falvakban kétszer, háromszorosan, sőt Bábolnán négyszeresen.