A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kapusi Krisztián: Nagyvárosi fények: világító reklámtáblák feltűnése Miskolcon

fénylő kereskedelmi üzenetek nélkül: Kárpáti István a Szentpéteri kapu 12, Szvetozár György a Vörösmarty u. 29, Lisszauer Miksa a Vörösmarty u. 33, Dorna József az Újvilág (mai Vörösmarty) u. 19. számú házon próbált 1932-ben világító reklámtáblát telepíteni.

4 Kitűnt a hosszas felsorolásból: egészen különböző, többnyire meglehetősen hétköznapi vállalkozások törekedtek korszerű módon propagálni önmagukat. A hentes Gosztonyi, Szvetozár a pék, Róna Lipót mosodája, a kocsmáros Lisszauer, de persze Szász László nívós könyv- és hangszerkereskedése, Halmos Mór ruházati boltja is szerepelt a kérvényezők között. Visszatérve a levéltári forrásokhoz: sajnálatos, hogy Miskolc Thjf. Város Városbírósági Ügyosztályának - a témánkban döntő szerepkörű hatóságnak - alig maradtak iratai. Világító reklámtáblák engedélyeztetése tárggyal mindössze kettő akta került levéltári kezelésbe. Az egyik kezdeményezője - picit meglepő módon - egy tánctanár, bizonyos Tóth Gyula volt. O természetesen az „intézménye" bejáratát kívánta feltűnőbbé tenni, közvetlenül a tánciskolának otthont adó Horthy Miklós (mai Városház) tér 14. számú épület falára szereltetett világító reklámtáblát. Az 1936. március 4-én kiadott engedély rögzítette a hatósági elvárásokat: a járdaszinthez képest minimum 3 méter magasan kellett lennie a tábla alsó peremének; külső éle nem érhetett a járdaszegélyen túlra; a 110x40 centiméteres hirdetést vasszerkezettel kellett a falhoz erősíteni; a vezetékeket tűzvédelmi szempontok miatt „Bergmann" csőbe húzni. Szászfay József lakatos és villanyszerelő mester (Szent Anna u. 19. sz.) volt a munka felelőse. Az engedély az üzemeltetéssel kapcsolatos elvárásokra is utalt, deklarálva, hogy állandóan, vasárnapokon és ünnepeken is legalább este 8-ig világítania kell a hirdetésnek.

5 A tánciskola kapcsán gondoltunk arra, hogy a modern éjszakai fények mellett talán nem erőltetett az újszerű hangokról, zenéről, szórakozásról is írni. Kávéházaink virágkorukat élték, és az érdeklődés fokozását hajtó tulajdonosi leleményből nem volt hiány. Az Abbázia (Széchenyi u. 24. sz.) és a Korona (Széchenyi u. 1. sz.) kerthelyiségeiben egyik „garden party" váltotta a másikat. Ismerkedési estek, velencei karnevál az Abbázia teraszán, nagy „Miki" est a Pannóniában (Kossuth u. 2. sz.), ugyanott máskor „Zeppelinest". A cigányzene mellett sok helybéli hívet szerzett magának a világhódító dzsessz. A stílusok persze jócskán keveredtek. A „budapesti Dunapalotából és a rádióból közismert" Bachmann zenekara játszott dzsesszt, tangót, magyar nótát, szalonzenét, időnként kísérte Balogh Bandit, a „legszebb hangú magyar prímást".

6 Akkoriban, 1931 nyarán hetekig vendégszerepelt Miskolcon a Skála női ének- és zenekar, melyet huncutkodva „Skála urileányok zenekara" néven is emlegettek. Hasonló élményeket nyújthatott a „Tamara orosz női jazz band" játéka. Zenei szempontból igényesebb szórakozást garantált „Fejes szalon és jazz zenekara, mely a rádió révén világhírre tett szert"

7 és a „Loránd jazz". Pezsgő, szivarfüst, vérbő ritmus, bubifrizurás nők a miskolci éjszakában, no meg a fények... Hétköznapi dolgaink emlékezete rendszerint nem állja ki az idő próbáját, inkább csak a szokatlan, formabontó jelenségek kerülnek „évkönyvekbe". Az egykoron unásig közismert hirdető-berendezések utólagos azonosítása ezért sem egyszerű. Másrészt a sors fintora, hogy éppen a legnívósabb nagykávéházak, mozik, szállodák fényreklám4 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1914. 81. kötet, iktatókönyv, 1932. 5 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1905/f. 267/1936. 6 Reggeli Hírlap, 1931. máj. 31; júl. 4. 7 Reggeli Hírlap, 1931. máj. 30.