A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Alabán Péter: „Légi háború" Ózdon 1944-ben

Június elején az angol-amerikai légierő, immár áttérve az olasz és a szovjet támaszpontok közötti ún. ingabombázásokra, megkezdte a hazai közlekedési csomópontok (majd a budapesti pályaudvarok és újabb gyárak) szisztematikus rombolását. Ekkor már támadás érte Debrecent, Miskolcot, Püspökladányt, Szegedet és Szolnokot is.

3 A trianoni határon belül szeptember 23-án a szovjet hadsereg megjelenésével kezdődtek meg a tényleges harcok, amelyek az év végére elérték Borsod megyét és Ózd térségét is. 7. &ép. Az ózdi járás az 1930-as években (Forrás: ÓVMA, lelt. szám: 98—103) Miközben a nyilas rémuralom (1944. október-1945. április) totális mozgósítást rendelt el, a Vörös Hadsereg egységei 1944. október közepére-végére már az ország középső és keleti részén jártak, s az átálló román katonasággal elfoglalták Debrecent. Az Ukrán Front csapatai közül északon - az 5. légi hadsereg támogatásával - a 2. Ukrán Hadseregcsoport kapta feladatául a németek által megszállt területek visszafoglalását. November 4-én a Tisza vonalától támadást intézve bevették Szolnokot és Ceglédet, a hónap legvégén délen Szekszárdot és Pécset, északon pedig Egert. Fő céljuk a főváros ostromának előkészítése végett a még harcban álló magyar és német alakulatok elvágása, az összeköttetések, utánpótlások megszüntetése volt nyugat-keleti irányban a Börzsöny, Cserhát, Mátra és Bükk vonulatain belül. A borsodi megyeszékhely, Miskolc elfoglalására több összehangolt hadmüveietet követően került sor december elején, amely után a 2. Ukrán Front egységei - a Bódva és a Sajó mentén - 1944. december 12-én elfoglalták a Kazincbarcikával szomszédos Berentét, 17-én Putnokot, Kelemért, Ragályt és Zádorfalvát, december 18-ára elérték Bánrévét és Serényfalvai, 21-ére pedig Rimaszombatot. A Sajó 3 Ravasz Í.-Oprán E., 2005.