A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Zsupos Zoltán: Rozsnyó 1849-es papír szükségpénzei

vízszintes részén a körívek nem metszik egymást, csak összeérnek,

41 másikon a bal alsó sarokminta csúszott el jobbra. Az a változat, amelyen alul a bal oldalon a sarkot díszítő minta után egy pont van, jobb szélén pedig a két darabból álló ornamentika elemei elcsúsztak egymástól, szintén megtalálható a 16. képen látható ívdarabon. Az 1 pengő forintos szintén fehér, bordázott papírra készült fekete nyomással. E címlet példányai szintén számozatlanok, Szerecsen Lajos főjegyző szignálta őket (18. kép). Egyik változatában a „folyó pénzzel" helyett „folyó értékű pénzzel" szerepel,

42 egy másikban a „folyó pénzzel" helyett „folyó pénzzel", tehát az o-betün felesleges ékezet található. Mivel ismert, hogy címletenként milyen összegben kerültek kiadásra, így tudhatjuk a példányszámukat is: 300 forint összeget 1800 darab 10 pengő krajcáros, 1500 forintot 3600 db 20 pengő krajcáros, 2000 forintot pedig 2000 db 1 pengő forintos tesz ki. Tekintetbe véve a korábban kiadott 3000 db 10 pengő krajcárost, ebből a címletből az újonnan megjelentekkel együtt összesen 4800 darab készült. Itt szükséges szólni az e papír szükségpénzek elkészítéséhez felhasznált alapanyagról, a papírról. Pelbárt Jenő alaposan elemezte egy rozsnyói 20 pengő krajcáros papírján látható szöveg-vízjel töredéket, megállapításaiból röviden idézünk: „A véletlen úgy hozta, hogy a nyomdai többképes, vízjeles papírív felvágása során a papír készítő mesterre utaló betűk tisztán, jól látható módon benne maradtak a papírban. Ha feltételezzük, hogy az ív csak ezt az egyetlen vízjelmotívumot tartalmazta, akkor a méretre vágás után legfeljebb két utalvány papírjában jelenhet meg, a többi amelyet még ugyanerre a papírívre nyomtattak - sajnos mind vízjel nélkülivé válik."

43 Ha feltételezzük, hogy egy ívre 20 darabot nyomtattak belőle, akkor e pénzek 10 százalékán volt ilyen vízjel. Mivel Rozsnyón 1779-től működött papírmalom, amely ebben az időben is termelt, kézenfekvőnek tűnik, hogy a nyomda innen fedezte papírszükségletét. „A korabeli feljegyzések és fennmaradt papírok azonban másról tanúskodnak. Bár a Sajó mellékvizén működő rozsnyói papírmalom valóban ellátta a felvidéki nyomdákat - köztük néha a rozsnyói nyomdát is - saját papírjával, de fő piaca mégis a közeli Kassa és Tokaj volt. ... A nyomdák papírvásárlási szokásait - ahogy részben ma is - akkor is két tényező, a minőség és az ár befolyásolta. A rozsnyói papírmalom egyik vonatkozásban sem tudott versenyezni a szomszéd Szepes vármegyében, Poprádon működő, nagyobb kapacitással, patinásabb hagyományokkal és kiterjedtebb piaccal rendelkező poprádi papírgyárakkal. ... A 20 krajcáros papír szükségpénz kibocsátásának idején, 1849-ben Poprádon a Czieser papírkészítő család egyik leszármazottja, Czieser Dávid papírkészítő mester irányította az ekkor mintegy 20-25 főt foglalkoztató gyárat, amelyet 1821-ben vett át és 1866-ig vezetett. A vízjelhasználat terén ő is őrizte a családi hagyományt, amely szerint a gyárat irányító papírkészítő mester nevének szöveg-vízjele volt a főjél a vízjelszitán. A szövegvízjel írásánál (hasonlóan a monogram-vízjelekhez) a korabeli általános gyakorlatnak megfelelően ő is a német névírás (fordított) sorrendjét követte, tehát elöl állt a keresztnév kezdőbetűje és ezt követte a családnév szövege. 41 Mikó, 2001. i. m. 40-41. 42 Mtá,2001. i. m. 40-42. 43 Pelbárt Jenő: Ritka papírszükségpénz-vízjel 1849-ből. Éremtani Lapok 73. szám, 2002. június, 10-13.