A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Zsupos Zoltán: Rozsnyó 1849-es papír szükségpénzei

nyomultak előre. Még Miskolcon tartózkodtak, amikor június 22-én (= július 4.) azt a hírt kapták, hogy a lázadók egyik csoportja mintegy ötszáz emberrel támadást intézett egy Torna környékéről jövő szállítmányunk ellen, de a szállítmányt fedező poltavai ezredhez tartozó század a támadókat visszaverte. Az említett és más, a hírek szerint Torna vidékén gyülekező ellenséges csapatok felderítése céljából Miskolcról Zassz altábornagy parancsnoksága alatt két ágyúval a muzulmán lovasezredet küldték ki. Útközben Zassz tábornok tudomására jutott, hogy a magyarok a Rozsnyó és Váralja nevü városokban gyülekeznek. Június 24-én (= július 6.) Zassz tábornok különítménye Demő falvánál egy rá tüzet nyitó ellenséges századba ütközött. Az elöl haladó muzulmánszotnya Kazbek kapitánnyal az élén karddal rontott az ellenségre, visszaszorította, és a közeli erdőbe űzte, miközben huszonhárom foglyot ejtett. Innen Zassz tábornok bizonyos távolságban még két, Rozsnyó és Váralja felé vezető utat végigjárt, néhány foglyot és két zászlót szedett össze, s még ugyanaznap éjszaka visszatért Miskolc környékére. így két nap alatt több mint száznegyven versztát tett meg."

19 Az oroszok után érkezett az osztrák haderő: „Rozsnyó és vidéke is élénk színtere volt a szabadságharc eseményeinek. Vogel és Benedek osztrák tábornokok, 12 000 főnyi seregökkel, 1849. július hó elején vonultak be Rozsnyóra. Rosty főbíró már napokkal előbb dobszó útján hirdette, hogy miután az érkező ellenség túlsúlyban van, a nemzetőrség semlegesen viselje magát. A hevesebb vérüeket állandó katonai szolgálatra a szulovai és a szorosköi tetőkre rendelte. Vogel tábornok a Kalmár-féle házban tartotta főhadiszállását és első gondja volt az erkélyes városi őrtoronyba, 4 tiszt vezetése alatt, 20 főnyi őrcsapatot elhelyezni. A város utcáinak négy főkijáratát eltorlaszoltatta, a „Krajcár" korcsma mellett gerendákból összeácsolt sáncot építtetett, hova egy 12 fontos ágyút helyeztetett el. Ekkor Vogel parancsnok felhívta a lakosokat a fegyverek beszolgáltatására. Csaknem 3 hétig tartó táborozásuk alatt minden élelmi cikket kipusztítottak a városból. A lakosság, hogy az osztrákokat eltávolítsa, végre cselhez folyamodott. A közeli hegységekben elhelyezett nemzetőrökkel éjjeli tüzeket gyújtattak és gyakori lövöldözésekkel hozták zavarba az osztrákokat. Nagy része volt ebben Sziklay József mérnök nemzetőr-kapitánynak, kit az osztrákok el is fogtak. De családja szerencsésen kiszabadította. Sziklay megmenekülvén, KrasznahorkaVáraljáról, Beniczky ezredes aláírásával, szállást megrendelő nyomtatott ívet küldött a városnak azzal, hogy 6500 honvéd részére szállásról és élelmiszerekről gondoskodjék. Ezt az okmányt egy öregasszonyra bízta, kit a váraljai úton a vasas-németek elfogtak és nagy diadallal vittek Vogel elé. Ez alatt Czikó gerillavezér folyton nyugtalanította az ellenség előőrseit. A csel sikerült, mert Vogel megijedt, titokban a hadisarc megtérítésére hívta fel a polgárságot, amit azok örömmel megfizettek, mire az osztrák sereg már másnap kivonult a városból, de magával vitte túszokul Szontagh Lajos ügyvédet, Markó János bőrgyárost, Vincze István szabómestert, Bölcsházy József városi főjegyzőt és Pelech János gimnáziumi igazgatót. Az osztrákok Dobsina felé vonultak, de a túszok néhány nap után szerencsésen visszaérkeztek Rozsnyóra. A Beniczky elől menekülő Vogel Dobsinán is hosszabb pihenőt tartott, hol Sztehló főesperesnél szállásolta el magát. A város a sereg érkezésére megrémült, de a leleményes föesperes a szobájában lévő magyar képeket az osztrák császárok és főhercegek képeivel 19 Mihail Dormidontovics Lihutyin: Feljegyzések az 1849. évi magyarországi hadjáratról. In: A magyarországi hadjárat. 1849. Orosz szemtanúk a magyar szabadságharcról. Budapest, 1988. 715.