A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Janó Ákos: Hagyományok és legendák Sárospatak múltjából

lakott Patakon az mostani hídnál, az mely vár volt, alsó várnak híták, és abban lakott az asszony." Ez az udvarház vagy palota Détshy Mihály követői szerint az akkori plébánia épülete volt, erre azonban semmi nem utal, de a köznyelvben előbbi mint alsó-vár, utóbbi mint felső-vár, joggal szerepelt. Détshy Mihály 1995. március 8-án az „Újabb szempontok a sárospataki vár építéstörténetének kezdeteihez" című tanulmányom reflexiójaként hozzám írott levelében a központi kérdésnek tekintett, megerősített kolostorok ügyében így fogalmazott: „... Feltetted a jogos kérdést, vájjon miért nem a domonkos kolostort erődítették 1444 előtt... Én pedig nem emlékszem, miért a ferencesekre tippeltem, talán azért, mert a Szent Vince meglehetősen kívül esett a városon, de ez valóban nem döntő érv." (A várostól délre, egy kiemelkedő dombon talált épületromokat a Szent Vince kolostor maradványainak hitték, ami már harmadik kolostor lett volna a városban.) A továbbiakban írja Détshy: „Lehetséges hogy a domonkosok kolostora a XIV. század végén és a XV. század elején éppen lakatlan volt, mert gyűjtöcéduláimon jó ideig nem szerepel okleveles említésük." Másik levelében (1998. május 4.): „Az erődített kolostor lehetett a dominikánusoké is, ez annak idején nem ötlött az eszembe, de hát ez már a múlté." A kérdést azonban e megjegyzésekkel nem tehetjük félre, mert az 1444-ből származó adat az első említése egy ,fortalitium "-nak, erődítménynek Patak történetében, amelyet korábban egy kolostor átalakításával hoztak létre. Úgy látszik, hogy erre a birtokrészre és erődítményre a pataki birtokaiktól elesett Perényiek maradékai továbbra is igényt tartottak, s Pálóczi Simontól jogtalanul, csellel elfoglalták. Nem sokkal később Perényi János kénytelen volt Pálóczi Simonnak visszaadni az elfoglalt javakat. Az ezek után Perényi János és Pálóczi Simon között létrejött egyezmény tisztázza, s egyértelművé tette számunkra az alsó- és felsőkolostor, valamint az alsó- és felső-vár kérdését, ami után a Pálóczi család birtokviszonyainak, s a vár építéstörténete kezdeteinek korábbi ismereteit teljes mértékben át kellett értelmeznünk. A Lászlónak, illetve Simonnak és Jánosnak jutott örökség (1470) és a királyi megerősítés (1499) közötti időszakban kezd feltűnni a Patak vára megnevezés. Ezzel először 1482-ben találkozunk „Castrum suum Sarospatakiense" formában egy akkor kelt oklevélben, amikor az újhelyi vár és a hécei erősség Imre birtokában, Nagypatak pedig a már korábban megürült dominikánus kolostor épületeivel István tulajdonában volt. A korábban Simon által birtokolt dominikánus kolostor, az úgynevezett Alsó-vár az ott élő szolga- és cselédnéppel, valamint a katonasággal való együttélés miatt később már nem felelhetett meg a főúri igényeknek, ezért a birtokos szűk családja és személyes szolgálatát ellátó udvarnépe számára Pálóczi István az Alsó-vár közvetlen szomszédságában külön lakóépületet, biztonságot és védelmet nyújtó lakótornyot (későbbi nevén Vöröstornyot) építtetett. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a Pálócziak főúri rangjuk, hatalmuk és politikai szerepük nem képzelhető el a csupán gazdasági bázist jelentő, bár kiterjedt uradalom birtokában az akkor nélkülözhetetlen katonai erősség nélkül. Ez utóbbit jelentette a 15. század második felében a volt dominikánus kolostor megerősítésével létrejött pataki Alsó-vár és az 1471-1482 között felépült lakótorony, mint az 1534-től Perényi Péter által, az akkori belső-várost körülvevő védelmi falak és bástyák megépítésével létrehozott védelmi rendszer központi része. Az 1482-ből származó „Castrum suum Sarospatakiense" megnevezés tehát nem a hécei erősségre, hanem a volt dominikánus kolostor szintén megerősített épületeire, s hihetőleg az akkor már felépült lakótoronyra vonatkozik. Utóbbiak várura Simon fia, István, várnagya pedig Mikófalvi Bekény Ágoston, s