A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Bodnár Tamás: Topográfiai és genealógiai kapcsolatok a kora újkori vég Szendrő városában

kapun lépett ki a városból. Északi végén az Óvárhoz kapcsolódott, de ettől is palánkfal választotta el, míg keleten a vár alatt elterülő Hegyesi és Szendrő városrészekkel volt szomszédos, amelyektől ugyancsak cölöpfal határolta el. A palánk és az utca kertjeinek vége között keskeny utcácskák húzódtak a fel-alá cirkáló őrök számára. A Gerse utca ma is létezik, helye könnyen meghatározható a végében épült református templomról. Elnevezése ma Fő út, mivel az utóbbi századokban ténylegesen ez volt Szendrö fő útvonala. Manapság az átmenő forgalom egy utcával keletebbre tolódott. Természetesen a telekfelosztás ma már nem tükrözi a korabeli, 17. századi állapotokat, csak körülbelül állapítható meg egy-egy nemesi telek helye. Kivéve a református templomot, amely ma is az utca északi végében helyezkedik el. A Gerse utca déli vége viszont bizonytalanul határozható meg. Az alább leírt telkek helyének azonosításához, valamint örökösödéséhez, lásd a mellékletet. Végighaladva a nemesi kúriák során délről észak felé, a keleti sor első telke a 17. század első évtizedében Paksy Gergelyé volt. "Nincs pontos adatunk arra nézve, hogy mikor került tőle a Bárius családhoz. Egy 1652-ből származó birtokosztály szerint már Bárius Demeter, valamint felesége Barna Katalin, valamint fiaik, Ferenc és felesége Rédey Erzsébet és András osztoztak többek között két szendrei kúria birtokában.

62 Mint az osztálylevélből kiderül, nem is egy, hanem két kúriát is bírtak itt a Gersében a Báriusok. Feltehető, hogy valamelyikhez esetleg az Ományi rokonság révén jutottak hozzá, akiknek szintén volt Szendrőben házuk 1632 előtt. Az egyik épület biztos, hogy nem öröklött vagyon volt, mert ezt Bárius András saját pénzén vásárolta. 1658. január 4-én Szendrőben, valószínűleg ebben a házban így végrendelkezett: „Én Bánfalusy Barius András, ... elsőben is azért akarom és hagyom, hogy az én pénzen vött Szendrey házom, az édes feleségemé Garay Borbáláé, és neveletlen kisfiámé Bárius Istóké légyen ,.."

63 1660-ban már sem András, sem testvére, Ferenc nem éltek. Az udvarház ekkor özvegy Bárius Andrásné nevén volt,

64 aki ekkoriban ment férjhez Fáy Istvánhoz. Időközben a gyermek Bárius Istók meghalt. Fáyné és az egyetlen még élő Bárius fiági leszármazott, a kiskorú Péter között jött létre megegyezés arról, hogy az egykori özvegy is birtokos többek közt a szendrői házban.

65 Ez a megegyezés azonban már bizonyosan a másik kúriahelyre vonatkozik, amiből mint Bárius családi vagyonból járt a hitbér a megözvegyült asszonynak. Szintén 1660-ból találunk egy összeírást Szendrőről és néhány Szendrő környéki faluról, amelyben a katonaság fenntartására a helyi nemesek által befizetett pénzösszegeket sorolják fel személy szerint. Ebben az iratban a Gerse utcában Bárius Andrásné, Bárius Péter és Fáy István is szerepelnek.

66 A házra ifjabb Fáy István 1669-ben szerzett adományt. 1676-ban, a Wesselényiösszeesküvés után pedig, mint a vármegyei jegyző konfiskáltjavait írták össze Szendrőben 62 B.-A.-Z. M. Lt. XV-17. Szendrö 1652. 63 MOL. A 57. 12. kötet. 491. 64 B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/b. II. III. 14. 65 B.-A.-Z. M. Lt. XV-17. Szendrő 1660. 66 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. II. III. 14.