A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Selján Éva-Veres János: Újabb lelőhelyek az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának korai időszakából Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (Előzetes jelentés)

Az S12-es omladékból két téglatest alakú, töredékes idol került ki. Az egyik, részleteiben jobban kidolgozott darab (11. kép 1, M.: 90 mm, Sz.: 54 mm, V.:19 mm) piszkosvöröses szürkére égetett, rossz minőségű agyagból készült. Felületén a durva pelyvás és vélhetően szalmaszálas (törekes) soványítás mélyen bevagdalt nyomai figyelhetők meg. A szobrocska téglatest alakú, feje hiányzik, melleit két határozott dudorral jelezték, lábfejét erősen leegyszerűsítetten, lekerekítve formázták meg. Talán az agyag rossz állaga miatt történhetett, hogy a szobrocska még a kiégetés előtt, vagy közben „megrogyott", így talpára állítva törzse ferdén áll. A mellkason 2-2 merőleges és vízszintes vonaldíszből kialakított „négyzetháló" figyelhető meg. Hasonló kivitelezésű szobrot a novajidrányi anyagból ismerünk (Csengeri 2003, 8. kép 1-3), bár ez utóbbiak jóval kisebb méretekkel rendelkeznek. Az s 12 objektum leletanyagában előkerült másik idoltöredéknek (11. kép 2, M. : 116 mm, Sz.: 47 mm, V.: 26 mm) jóformán csak törzse maradt meg, feje és lábfeje egyaránt hiányzik, s a darab kopottsága miatt még a törési felületek alapján se lehet többet mondani az idolról, minthogy vélhetően téglatest alakú volt. A kényelmesen kézbe illő szobrocska enyhén homorú, háta díszítetlen, első oldalán (a domború fele) azonban V alakú bekarcolt díszítés figyelhető meg. Legközelebbi párhuzama Mezőkövesd-Mocsolyásról került elő (Kalicz-Koós 1997, 2000 9. t. 5.). A mocsolyási darab alapján feltételezhetjük, hogy a muhi idol is talpas és háromszögletű arckiképzésü volt. Soványítása a másikhoz hasonlóan pelyvás, bár kevésbé rossz felületű, erősen kopott. Hejőpapi-Hulladéklerakó, 4. lelőhely 2008 őszén kezdődött a Heves Megyei Hulladéklerakó hejőpapi telephelyének megelőző régészeti feltárása Veres János régész vezetésével. Az 1,5 hektáros területen e cikk írásakor az ásatási munkálatok még javában folytak, de az ásatásvezető helyszíni megfigyelései, valamint a leletanyagba való betekintés alapján megállapítható, hogy a településrészlet az AVK formatív szakaszának egy igen gazdag lelőhelye, melytől főként a kutatott periódus szakrális életéhez várhatunk újabb, részletes adatokat. Az ásatás második hetében látott napvilágot az a kentaur szobrocska (12. kép 1), mely a bükkábrányi figura legközelebbi párhuzamának tekinthető (sl5 gödör). A bükkábrányihoz hasonló, halványvörösre égetett, pelyvával soványított, töredékes darabnak tömzsi teste, háromszögletű arckiképzésü feje, négy lába van (sajnálatos módon, a jobb hátsót kivéve mindegyik letörött), s a gerincén sörényre emlékeztető plasztikus kiképzés figyelhető meg. A korszak szakrális életét tükröző háromszögletű arckiképzésüből mindeddig több, mint fél tucat fejtöredék is előkerült. Ezekből egy, a klasszikus jegyeket magán viselő darabot mutatunk be (12. kép 2). Anyaga finoman iszapolt, homokos soványítású, sötétszürkére égetett, az orrot plasztikus dudorral, a szemeket bekarcolással jelezték, s ugyanilyen módon az állat is megjelölték egy függőleges vonással. A jobb szem fölött a sarokban kis kerek átfúrás figyelhető meg. Hogy a töredék kentaurhoz, vagy inkább a hejőkürti arcos fülhöz hasonlóan edényhez tartozott-e, egyértelműen nem eldönthető, kis mérete azonban inkább az előbbi lehetőséget támasztja alá. Legutóbb Kovács K. számolt be hasonló háromszögletes arckiképzésü idoltöredékről Tiszaszőlős-Aszópartról, melynek arcát a hejőpapihoz hasonló módon formálták meg (Kovács 2007, 6. t. 9). Utóbbi esetben a fej azonban teljesen sértetlen, és egyértelműen megfigyelhető rajta mind a jobb felső sarokban elhelyezett átfúrás, mind pedig az