A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
Kordos László-Szolyák Péter: A hámori Herman Ottó-barlang pleisztocén gerinces maradványai és a „középső felső-pleisztocén" faunája a Kárpát-medencében
A 2005-ben és 2006-ban Szolyák Péter vezetésével végzett ásatások során (Ringer et ai, 2006) az alsó bejárat folytatásában lévő csarnok „B2" jelű területén a 2. és 5. négyzetekből összesen 5 szintben (5x10 cm) a mellékletben közölt gerinces maradványok kerültek elő (1. kép). A felszínhez közeli (1. sz. kőfülke, 2. sz. minta, 0-10 cm, 10-20 cm; 2. négyzet, II. szint, sárga mészkőtörmelékes agyag*; 1 5. négyzet, I. szint, 0-10 cm, sárgásbarna mészkőtörmelékes agyag*) rétegei alapvetően pleisztocén faunát tartalmaznak, amelyek azonban többször áthalmozódtak, és holocén denevérek csontjaival keveredtek. A többi ásatási egységből, sárga mészkőtörmelékes agyag*-ként, vagy mészkőbreccia*ként elkülönített rétegek faunája alapvetően érintetlen és pleisztocén korú. Ezek az üledékek közvetlenül a Kadic-féle 5. réteggel (Ringer et ai, 2006) és annak faunájával (Éhik, 1916) korrelálhatok. 2. A Herman Ottó-barlang pleisztocén gerinces faunája (Kordos László) A Herman Ottó-barlang pleisztocén rétegeiből az 1915. évi ásatást követő feldolgozás szerint (Éhik, 1916), részben a mai rendszertani megítélés alapján összesen 26 emlős taxont lehetett kimutatni (1. táblázat). A barlang két elkülönülő kitöltéséből mindössze négy a közös faj: Canis lupus, cf. Alopex lagopus, Ursus spelaeus, Rupicapra rupicapra. Az alacsony faji diverzitású és szegényes példányszámú emlősfauna, valamint annak faji összetételbeli jelentős eltérése látszólagos. Oka valószínűleg a gyűjtési technika eltérésére, valamint a tafonómiai folyamatok különbözőségére vezethető vissza. A rendelkezésre álló faunisztikai és rétegtani adatok alapján a Herman Ottó-barlang felső bejáratának és az alsó bejáratából nyíló csarnoknak a pleisztocén rétegeit kronológiai szempontból egykorúnak, és valószínűleg önmagában többször áthalmozottnak kell tekinteni. A Herman Ottó-barlang 2005-2006. évi ásatásain feltárt pleisztocén üledékből (Kadic-féle 5. réteg) összesen 21 emlőstaxont lehetett kimutatni (2. táblázat), amelyek közül 12 azonos az 1915. évi ásatás két helyszínén feltártakkal (1. táblázat). Az együttes emlős-taxonszám 33. Mindezek az adatok önmagukban továbbra is csak azt jelzik, hogy a különböző helyekről, eltérő időben és más rétegekből gyűjtött emlősfauna a Kárpátmedencére jellemző felső-pleisztocén hideg-mérsékelt klimatikus környezetű ökoszisztémában élt. A Hennán Ottó-barlang B2 részében elkülönített 2/II-V., valamint 5/I-V. szintek nagy valószínűséggel rétegtani sorrendet tükröznek. Különösen az arvicolida fajok gyakorisága alapján a 2/II-IIL, valamint az ezzel korrelálható 5/1— III faunát kismértékben el lehet különíteni az idősebb rétegtani helyzetű 2/IV-V. és az 5/IV-V. szintektől. Előbbiekben az arvicolida fajok gyakorisági sorrendje Microtus arvalis>Microtus gregalis-Myodes glareolus>Microtus oeconomus, míg az utóbbiban Microtus gregalis>Microtus arvalis> Microtus oeconomus. Egyedül az 5/IV. szintből lehetett kimutatni a Lagurus lagurus jelenlétét, ami megerősíti a többi pocokfaj enyhe, de tendenciaként értelmezhető különbségét. Mindezek alapján az idősebb helyzetű rétegek inkább kontinentálisabb faunája kismértékben temperáltabb jellegűvé változik a fiatalabb rétegek irányába. 1 A továbbiakban a 2005-2006-os kutatásokhoz kötődő stratigráfiai egységek megnevezéseit *-gal jelöljük, mert azok elnevezése bár hasonló a Kadic-féle meghatározásokhoz, nem ugyanazokra a rétegekre utalnak.
