A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Selján Éva-Veres János: Újabb lelőhelyek az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának korai időszakából Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (Előzetes jelentés)

Az agyagkitermelő gödörtől viszonylag messze, egy zsugorított temetkezést tártunk fel (S15, 9. kép). A sír leírása: DK-ÉNy (150°) tájolású, zsugorított csontvázas újkőkori temetkezés. A csontok megtartása rossz, a koponya igen töredékes és hiányos, gerince teljesen hiányzik, 2-3 bordája maradt meg,-medencecsontja nagyon rossz állapotú. A hosszúcsontok megtartása jó, de ezek is töredékesek. Karjai behajlítva, kezei az arc elé húzva, a kezek alatt vörös okker nyomai, az ujjpercek vörösre festve. Lábai behajlítva (a törzs és a combcsontok derékszöget zárnak), sarka felhúzva a medencéig (45 fokos szögben). Lábujjpercei megvannak. A test bal oldalára fektetve, jobb oldalán, a válla mellett kis csésze (feketére égetett, vékony falú, díszítetlen, fényezett felületű, homokos soványítású), benne okkernyomok, a koponyán kovakő szilánk (vsz. másodlagos helyzetű). Felszedéskor a koponya és a kéz alatt okkernyomokat találtunk. Vázhossz: kb. 140 cm, fektetési hossz: 80 cm. Sírfoltot nem lehetett megfigyelni, mivel a csontváz szinte a humuszban, ill. a sárga altalajon feküdt, így a gépi humuszolás gyakorlatilag leszedte róla a földet. S42-es Árpád-kori ház kemencéje metszi az ÉNy-i sarkát. Keze ügyében, az arcától nem messze kis okkeres csésze töredékeit találtuk meg. Az AVK I. periódusának temetkezései sokáig csak a tiszalúc-sarkadi telep 9 sírja révén voltak ismertek (Oravecz, 1996). Később, az autópályás ásatások során feltárt fúzesabony-gubakúti (Domboróczki 1997), valamint mezőkövesd-mocsolyási lelőhelyek (Kalicz-Koós 1997, 2003) meglehetősen nagy sírszámú temetkezései nagyban járultak hozzá a temetkezési rítus megismeréséhez. Füzesabonyban 13, Mezőkövesden 25 (eddig a legnagyobb számú temetőrészlet ebből az időszakból) korszakhoz sorolható, gazdag mellékletekkel ellátott sírt tártak fel. A Mocsolyáson megfigyelt, DK- ÉNy-i főirányba tájolt, bal oldalára fektetett, zsugorított rítussal találkozunk Mezőkeresztesen is. Szintén innen ismerjük a koponya okkerrel való bevonását (Kalicz-Koós 2003, 51.), mely a mezőkeresztesi magányos sír esetében a kezek alatt, az arc közelében talált okkernyomokban ölthetett testet. Muhi- Tatárj ár ás-eml ékm ü A lelőhelyen 2005 tavaszán Veres János végzett leletmentést a 35-ös út körforgalom melletti szakaszán. A lehumuszolt felszínen objektumfoltokat nem lehetett elkülöníteni, a leletanyag elszórtan helyezkedett el az altalaj és a termőföld közötti rétegben, néhol erős sűrűsödést mutatva. A kerámiaegyüttesek ill. paticsomladékok között az s2-vel jelzett stratum a legjelentősebb, itt több négyzetméteres kiterjedésben tártak fel egy paticsomladékot, mely rendkívül nagy mennyiségű kerámiatöredéket és pattintott kőeszközt szolgáltatott. A kerámia túlnyomórészt pelyvás soványítású, rosszul égetett, halvány-vörös színű agyagból készült, valószínűleg a talajviszonyokból adódóan erősen erodált, kopott felszínű volt minden cseréptöredék. Formailag a tagolt peremes kiképzésű tálak, fazekak (11. kép. 3,4, 7,9), alacsony csőtalpak ( 11. kép 5) dominálnak, előkerült több szürőedény töredéke is (11. kép 8, 10). Díszítésben gyakori a benyomkodott, betűzdelt díszítés (11. kép 6), vagy a plasztikus dudorok (11. kép 3), de kis számban már megfigyelhető a bekarcolt vonalas mintakincs is (11. kép 7).