A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Juan Cabello-László Csaba-Simon Zoltán: A háromhegyi Boldogságos Szűz Mária pálos kolostor régészeti kutatása

18. kép. Freskótöredék a korai épület nyugati falán (fotó: Juan Cabello) hanem annak számos, általunk értékelt elemét árnyaltabban fogja megfogalmazni vagy akár átértékelni. Annyi bizonyosan állítható, hogy a közelebbről ismeretlen időpontban alapított háromhegyi pálos rendház 1341-ben már működött, tehát bizonyos épületek ekkor már álltak itt. Valószínű, hogy ebben az időben már állt legalább a káptalanterem és szentélye, melyet a templom megépítéséig szakrális térként használtak, valamint a tőle délre eső (utóbb sekrestyeként használt) helyiség, melyet legkésőbb 1411-ben belefoglaltak a kolostoregyüttesbe. Az természetesen nem zárható ki, hogy a szerzetesek lakóhelyeként a kolostor 15. század eleji kiépüléséig kevésbé tartós anyagból emelt építmények szolgáltak. Könnyű belátnunk, hogy a nem igazán gazdag és nem túl gyakori adományok és a még ritkább ingatlanvásárlások nem is tették lehetővé a templom és a kolostor építésének gyors befejezését. Először, amint azt már említettük - a kezdetekben nyilván kápolnaként használt - káptalanterein és a sekrestye épült fel, melyet a templom és kolostorának felépítése követett. A kolostoregyüttes - melynek templomában három oltár is állt - felszentelésére végül is csak 141 l-ben került sor.

95 95 A felszentelésre lásd a 15. lábjegyzetet. A három oltár régészeti feltárását lásd all. oldalon.