A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Makoldi Miklós: Adatok a Hernád-völgyi avar lovas sírok temetkezési szokásaihoz

kevésbé fegyveresek, mint a Kassa melletti temetők, vagy mint Tiszafüred környéke, de más a sírok tájolása és a fektetési rend is - mindezen nyomok tehát egy másfajta társadalmi felépítésre utalnak. Sajópetri körzetében tehát a gazdagabb vezető réteget és azok családtagjait temethették lóval - gazdagon felszerelve, de fegyver nélkül - míg a másik két régióban ugyan több a fegyver, de szegényebbek is a sírok - amik talán arra utalnak, hogy ezen területeken a ténylegesen katonáskodó réteget reprezentálják a lovas sírok. Ha az esetenként nehezen hozzáférhető vagy alig publikált leletanyag oldaláról közelítettük volna meg a lelőhelyeket, akkor valószínűleg sokkal homogénebb képet kaptunk volna. Például mindhárom településterületen megtalálhatóak a nagy, lemezes falerák, és a lószerszámok vagy azok díszei sem mutatnak különösebb eltéréseket a vizsgált, egyébként önmagában sem túl nagy területen - Lemestől (Lemesany) Tiszafüredig. Sőt van olyan kengyeltípus, melynek kapcsán olyan kovácsmühelyt kell feltételeznünk, mely az egész Hernád-völgyet ellátta lószerszámmal. Ez egy nyakon ülő szíjbújtatójú kengyeltípus, melynek nyaka két kerek lyukkal áttört (lásd: 3. ábra). Ilyen, egymással tökéletesen hasonló kengyelek kerültek elő Nyékládházáról a 4. sírból,

138 Sajópetriről a 399-397., és az 541. sírból

139 és Kassa-Zsebesről a 5. számú temetkezésből,

140 viszont tausírozott kengyel csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből ismert: Hejcéről és Tiszalúcról.

141 A lyukas nyakú kengyelekhez hasonló a helyzet a vasalt nyergekkel is, mivel a Sajópetri 153. síilovának nyeregvasalása

142 és a tiszafüred-morotvaparti V/4a sír nyeregvasalása'

43 olyan mértékű hasonlóságot mutat, hogy az is elképzelhető, hogy egy kéz készítette - de mindenesetre egy műhelyből származik a két nyereg. Összefoglalva tehát az eddig leírtakat, megállapíthatjuk, hogy a temetkezési szokások vizsgálata egy kisebb régió tekintetében - mint például a Hernád-völgy sokkal célravezetőbb lehet, mint a homogénebb képet mutató leletanyag tipologizálása, amellyel csak az anyagi kultúra új divatjainak terjedését és változásait tudjuk nyomon követni, viszont a tárgyak viselőinek és használóinak - tehát az embereknek - etnikus megkülönböztető jegyeit, származását, továbbélését sokkal kézenfekvőbb a temetkezési szokások alapján rekonstruálni, vagy legalábbis megpróbálni rekonstruálni. 3. ábra: Lyukas nyakú kengyel (Sajópetri, 541. sir) 138 Végh 1965: XI. tábla: 3. 139 Makoldi 2006: XXXIII/B. tábla; XLVI1I/1-2. tábla. 140 Budinsky-Kricka-Toöik 1991: Taf. 1/5/6. 141 Végh 1968: 61. 142 Makoldi 2006: LXXI. tábla/153. 143 Madaras 1991: 266. oldalon lévő rajz.