A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Daróczi-Szabó Márta: Archaeozoológiai vizsgálatok Hernádvécse 3-as lelőhely S3 szkíta kori telepobjektumán belül

Noha ilyen kis leletegyüttesben az arányok megbízhatatlanok, a korszak egyéb ismert lelőhelyeiről előkerült állatcsontokkal összehasonlítva a jóval nagyobb töredékszámú Salgótarján-Ipari Park II. „preszkíta" lelőhelyen

4 talált csontok arányai hasonlítanak leginkább a hernádvécsei anyaghoz (2. ábra). Ott a szarvasmarhák aránya nagyjából megegyezett a kiskérődzőkével (illetve egy kicsivel meghaladta azokat), majd a töredékszám alapján felállított fontossági sorrendben a sertések és a lovak következtek. A vadállatok aránya jóval kisebb, mint a háziállatoké. Ehhez képest a hernádvécsei anyagban a kiskérödzök álltak az első helyen, ezt követték a szarvasmarhák, majd a kutyák, sertések és a lovak, míg a vadállatok aránya csekély. Két csonttöredéken kopásnyomokat lehetett megfigyelni, ami arra utal, hogy ezeket eszközként használták. Az egyik, egy kistestű állat sípcsontjának töredéke annyira ad hoc jellegű, hogy megmunkálás nyomai nem is látszottak rajta, csak egy enyhe kopásnyom a természetes törésfelszínen. A másik egy nagytestű állat ismeretlen hosszúcsontszilánkjából készült, és az egyik felén kifényesedett a használattól. A tárgy pontos funkciója azonban nem ismert. Egy harmadik csonton, egy marhabordán pedig számos kaparásnyom mutatta, hogy ebben az esetben félkész eszközzel állunk szemben. Összegzés Az S3 objektumból előkerült csontok többsége háziállaté, vadállatok csak elvétve jelentek meg közöttük. A háziállatokra úgy a töredékszám, mint a legkisebb egyedszám szerint is a kiskérödzök fölénye jellemző, bár ebben az esetben számolnunk kell a kis darabszámból adódható torzulásokkal is. A hernádvécsei szkíta kori csontanyag vizsgálata a kis darabszám ellenére is fontos. Az objektum, ahonnan ezek a csontok előkerültek, minden bizonnyal telepépítmény lehetett, amely mellett egy nagy méretű ház helyezkedett el. A telepépítményből (S3) két állatszobrocska került elő, s egy harmadik szórvány darab, amelyek közül az egyik a feltárást végző régészek szerint lovat ábrázolt. Bár a most megvizsgált S3 számú objektum anyagában e faj egyetlen csonttal képviseltetett a többi állathoz képest, a lelőhely többi részének tervezett archeozoológiai vizsgálata jobban megvilágíthatja a lovak szerepét a település gazdasági és vallási életében. Másfelől azért is szükséges ennek a kisebb mennyiségű anyagnak a bemutatása, mert a korszakba tartozó archeozoológiai vizsgálatoknak alávetett települések száma az itteni anyaggal együtt sem túl nagy, mindössze kilenc: Ebes-Zsongvölgy,

5 JászfelsöszentgyörgyTúróczi tanya,

6 Polgár-Kenderföldek,

7 Salgótarján-Ipari Park II., Sajópetri-Hosszú-dűlő/ Sajópetri-Hosszú-rét,

8 Hejőkeresztúr,

9 Ludányhalászi, Balassagyarmat,

10 és ezek közül 4 Bartosiewicz L.-Gál E, Állatmaradványok Salgótarján-Ipari Park II. lelőhelyről. In press. 5 Daróczi-Szabó L, Daróczi-Szabó M, Kováts I, Ebes-Zsongvölgy állatcsontanyaga. Kézirat. 6 Bökönyi, S. History of domestic mammals in Central and Eastern Europe. Budapest, 1974, 371. 7 Daróczi-Szabó M, Polgár-Kenderföldck szkíta állatcsontanyaga. Kézirat. 8 Bartosiewicz L. Húsfogyasztás és állathasznosítás Sajópetri vaskori településén. Kézirat. Ez a kiterjedt település vegyesen tartalmazott szkíta és kelta régészeti Ieletanyagot. 9 Bökönyi, S. Függelék Párducz Mihály dolgozatához a hejőkeresztúri szkíta leletekről. A Herman Ottó Múzeum évkönyve, II, Miskolc, 1958, 75. 10 Bartosiewicz L.-Gál E, Living on the Frontier: "Scythian" and "Celtic" animal exploitation in Iron Age Northeastern Hungary. In press.