A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Daróczi-Szabó Márta: Archaeozoológiai vizsgálatok Hernádvécse 3-as lelőhely S3 szkíta kori telepobjektumán belül

FAJOK Legkisebb egyedszám Szarvasmarha Bos taunts L. 1758 1 Ló Equus caballus L. 1758 1 Juh vagy kecske Caprinae Gray 1852 3 Házisertés Sus domesticus Erxl. 1777 1 Kutya Canis familiáris L. 1758 2 Mezei nyúl Lepus europaeus Pali. 1778 1 Hörcsög Cricetus cricetus L. 1758 1 Ponty Cyprinus carpio L. 1758 1 Amint ez a táblázatban is látszik, az azonos oldalú anatómiai részek alapján mindössze a kiskérödzök és a kutyák esetében lehetett több egyedet elkülöníteni. Bár mindössze csak három vágás, és négy égésnyomot lehetett megfigyelni a csontokon, nagy részük minden bizonnyal konyhahulladék lehetett. Ez idö tájt az ebhús fogyasztása már nem volt elterjedt a Kárpát-medencében (ezzel a szokással valamikor a bronzkor folyamán hagytak fel az itt élők), éppen ezért érdekes, hogy az egyik vágásnyomot egy kutya sípcsontján észleltem. A kutyák nyúzására a legkülönbözőbb korszakokból is ismerünk bizonyítékokat, de a megfigyelt vágásnyom sokkal erőteljesebb volt, mint a bőr lefejtésére szolgáló finom nyúzásnyomok. Mivel a végtagok testtől távolabb eső részei húsban szegényebbek, és a vágásnyomot a sípcsont disztális, azaz alsó felén ejtették, párhuzamok alapján az is feltételezhető, hogy a megtalált darab nem konyhahulladék, hanem csonteszközt próbáltak belőle készíteni. Szintén a kutyák maradványai közül került elő egy olyan ép hosszúcsont, amelyből Koudelka módszerével marmagasságot lehetett számítani.

1 Az így kapott érték egy 56,6 cm-es, becsült nagyságú állatról árulkodik. Az előkerült anyagban mindössze két esetben bukkantam betegségek nyomaira, szintén kutyacsontokon, ezek ismeretlen eredetű gyulladás okozta csontkinövések voltak egy könyök- és a már említett vágott sípcsonton. Az egyetlen lócsont, amely előkerült egy ép kézközépcsont volt, így, Kiesewalter számítását használva,

2 a példány marmagassága 143 cm-re becsülhető. Ez az érték megegyezik a Szentes-Vekerzugon feltárt szkíta temetkezések lócsont méreteinek átlagával.

3 Sajnos ez az egy csont kevés ahhoz, hogy eldönthessük, mennyire voltak a lovak fontos haszonállatok az itt élt szkíta kori lakosság gazdaságában. A többi fajról, a talált töredékek alapján, nagyon csekély infonnációval rendelkezünk, hiszen nemcsak a marmagasság számítására alkalmas teljes hosszúcsontok hiányoztak, de a kérődzők esetében az egyedek jellemzését segítő ép szarvcsapok is. A megtalált négy sertéscsont közül az egyik egy koca foga, illetve egy másik csont a gödör betöltésének évszakosságának becsléséhez ad támpontot. Ez utóbbi ugyanis egy újszülött juh lábközépcsont töredéke, a kiskérödzök pedig kora tavasszal ellenek. 1 Koudelka, F, Das Verhältniss der Ossa longa zur Skeletthöhe bei den Saugertieren. Verhandl. d. Naturforsch. Ver. Brünn 24, 1885, 127-153. 2 Kiesewalter, Skelettmessungen am Pferde. Inaugural Dissertation, Leipzig, 1888. 3 Bökönyi S, Les chevaux scythiques du cimitière de Szentes-Vekerzug. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 2, Budapest, 1952, 171-183.