A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Porkoláb Tibor: Kabdebó Lóránt „HÁRMAS OLTÁRA” Bevezető a miskolci Herman Ottó Múzeum kamarakiállításához

parttalanság és az alkati nárcizmus jegyében; hogy regényeiben az „építkezésre" képtelen [...] Hogy a Prae olvashatatlan s e nemben a leglegebb, annak maga a Szerző adta eklatáns bizonyítékát, amikor második kiadásának kefelevonatát végigjavítani nem volt hajlandó. [... ] teljesen tisztában vagyok vele - húsvétszigeti gránitóriás ő a magyar irodalom kisplasztikáinak tömegében. Inspiráló, üdítő és istenien kihívó [...] Szentkúthy Miklós (Dobos Marianne Akkor is karácsony volt. Adventre várva, 1989 című beszélgetéskönyvéből) A Természet a bőséget szereti és akarja, és ennek megfelelően az ember is, aki még nem vesztette el kapcsolatát az elementáris élettel, szereti és igényli a bőséget. Nevetséges volna a Természet ezen ősi igényéről lemondanunk, és igenis tanuljuk meg Mozarttól (ahogy megtanultuk Goethétől és Rubenstől), hogy a rendkívüli zsenialitás, majdnem kivétel nélkül, rendkívüli termékenységgel azonos, és ne gondoljuk, hogy szégyellnünk kell, mint talán nem esztétikai jellegű érzést, ha a bőség, termékenység és nagyság - imponálnak nekünk. [...] A köztudatban sokszor terjedtek el (lassan lekopóban vannak) olyan téveszmék, hogy Proust-epigon lennék. Erről persze nincs szó. De? Eszményem: művének monumentalitása. Traumatikus vonzalmam minden óriási mű és óriási koncepció iránt. [...] az én monumentalitás eszményem [...] gyönyörű, mint a Prousti Mű vagy a Wormsi Dóm: isteni ihlet és valódi nagyratörekvés jellemzi. [...] a nagy költészet, a nagy mámor, a nagy szexualitás, a nagy vallásosság, a nagy ráció: egymástól megkülönböztethetetlen, mindez egyetlen nagy, gyönyörű, megváltó művészeti, vallási, intellektuális egység. Kabdebó Lóránt Határ Győzőről és Szentkuthy Miklósról (a Határ Győző-bibliográfiát bevezető tanulmányában) A látszat: Határ Győző bűvész, aki mindent meg tud csinálni. Virtuóz, akinek a mesterség minden trükkje a kisujjában van. És él is vele: eleme a játék, a latin derű. A valóság: Határ Győző moralista művész, aki visszafordíthatatlanul arra irányítja pályáját, amerre a belső kényszer hajtja. Ellenzője minden megszállott elfogultságnak. Szabad szellem, akit - épp a szabadság eszményének nevében - a legkegyetlenebb rabtartó kényszerít pályára: önmaga. A látszat és valóság megszenvedett párharca: műveinek ironikus feszültsége. A játszó ember és a vizsgálódó szellem egyeztetése. [...] a hívő létállapotot, az általa Judeo-krisztiánus" metafizikának nevezett hagyományt választja le az emberről [...] Itt, ennyiben a hasonló műveltségi elemekkel dolgozó Szentkuthy antipódusa. Mindketten ugyanannak a kétezer éves kultúrának a neveltjei. [...] Csak Szentkuthy belülről veszi magára válságait, magában vizsgálva a kereszténység szakítószilárdságát. Határ Győző kívülről bontja szét, fürkészi ellentmondásait. Szentkuthy nem moralizáló hívő. Határ Győző nem hívő moralista. A Miskolci Egyetem dokumentumaiból [1.] A ME Bölcsészettudományi Intézetének Tanácsa 1993. november 22-i ülésén egyhangúan elfogadta azt a határozati javaslatot, amely Határ Győző mérnök, író tiszteletbeli doktori címmel való kitüntetését javasolja az Egyetemi tanácsnak. Indoklás: „Határ Győző 1914. november 13-án született Gyomán. A Műegyetem Építészmérnöki Karát 1938-ban végezte el. Pályája során építészmérnökként és íróként egyként működött-müködik. 1943-ban Csodák országa HÁTSÓ-EURAZIA című regényéért 5 évi fegy729