A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Porkoláb Tibor: Kabdebó Lóránt „HÁRMAS OLTÁRA” Bevezető a miskolci Herman Ottó Múzeum kamarakiállításához

de megmondtam neki, hogy én nem vagyok boldog. Miért? Szabadon beszélhetek? Mert soha sem fértem bele ezeknek a fonnyadtseggű, egyfiókos irodalmár és művészettörténész nőknek a fiókjába, egyiknek sem. Ezzel el is intéződött az audiencia. [...] Ha nem volna játékos kedvem, akkor már régen meghülyültem volna ebben az országban, mert itt monolitikus a szemlélet [...] Még is ez az ország nekem a hazám és igazában véve örülök, hogy itt élek, ide születtem. Schéner Mihály (a Cipők és bakancsok című kiállításának katalógusában) Minden nap valami elmúlik, de nyomot hagy cipőnk arcán. Barázdák, gyűrődések és kérgesedések jelentkeznek bőrén. Tövisek és szegek lyukasztják át testét. Pocsolyák iszapja kóborol aortáiban. Négykézláb téblábolunk, de feltápászkodunk és folytatjuk vonulásunkat. Keressük a napot, hogy megláthassuk a Mi Urunkat. Irgalomra van szükségünk, hogy talpunk szeme megláthassa az alatta levőt. Kabdebó Lóránt (Dobos Marianne Akkor is karácsony volt. Adventre várva, 1989 című beszélgetéskönyvéből) A múzeumot, ahol két évtizede dolgoztam, régóta mint kriptát érzékeltem. A falakban felszívódó nyirkosság ellen beinjekciózott és furcsa „vegyi" szagot árasztó földszinti cella - amely elvonultságra, munkára és önvédelemre egyszerre alkalmas volt korábban egyre inkább bezárult körülöttem. A nyolcvanas években - a Rádió segítségével - próbáltam nyitni: négy sorozat (A háborúnak vége lett, A műhely titkai, Sorsfordító pillanatok, Elvesztett otthonok) és két szellemi monstrummal összekötő beszélgetések (Szentkuthy Miklóssal a Frivolitások és hitvallások idején, majd Határ Győzővel az Életút három kötetével) a kitörési lehetőség illúzióját jelentették. Akkor még nem éreztem, mindez „búcsú a tegnaptól". Atyai barátaim emlékmüvét építgetem. Szentkuthy Miklós (a Frivolitások és hitvallásokban) Nagyon szeretem a misztikusokat, úgy is, mint egy másfajta hitvallást, és úgy is, mint művészeti játékot, kuriózumot. Közben én nagyon racionális vagyok, és a misztikus „műfajt" művészeti dekorációnak, komoly játéknak használom fel. [...] Van bennem egyrészt tomboló baccháns anarchikum, ugyanakkor egész életemben elég sok engedményt tudtam tenni a polgári életforma felé. [...] Vérmérsékletem egyformán hajlamos a legvadabb orgiázásra és a legszigorúbb aszkézisre. [...] A végső kérdések izgatnak éjjelnappal, de azért van sűrűn olyan éjjel és olyan nappal, mikor élem az átlagember életét, akinek semmi köze a végső kérdésekhez [...] A feszültségek úgy keletkeznek bennem - és gyakran úgy is oldódnak fel! -, hogy színész-természetű vagyok, és minden szerepet átélek. [...] Lóránt és kedves, türelmes publikum: heteken át színész voltam, tapsot várok. Heteken át (elhallgatásokkal) nyilvános életgyónást végeztem: feloldozást várok. Határ Győző Szentkuthy Miklósról (Kabdebó Lóránt Sorsfordító pillanatok c. beszélgetéskönyvében) Szentkuthy a filozófiát lenézte, az európai filozófiáról igen lesajnálólag nyilatkozott. Sziporkázó szótűzijáték volt a filozófiának ez az elutasítása [...] s mindezt olyasvalakitől, aki a kereszténység „kiviccelése"-kivesézése-kifigurázása közben oly teátrális-„önfeledten" ájul oda a gyónás bársonytérdeplőjére, mint egy iskolás fiú. [...] Mindig tudtam, hogy Miklós levegőszámba veszi az olvasót; hogy majd minden írása: tudatkiömlés a 728