A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Tarczai Béla: Vae Victis - adalékok a hadifogság történetéhez

VAE VICTIS - ADALÉKOK A HADIFOGSÁG TÖRTÉNETÉHEZ TARCZAIBÉLA Hadifogság és történelem Titus Liviustol (Kr. e. 59-Kr. u. 17) az ókori római birodalom történetének írójától tudjuk, hogy Kr. e. 390-ben Brennus gall hadvezér Rómától északra, a Tiberis mellékfolyójánál, Alliánál a római légiókat szétverte és jelentős hadisarcot követelt. A rómaiak az arany mérlegelésénél méltatlankodtak a követelés nagysága miatt. Brennus a vitát azzal zárta le, hogy kardját is a mérleg súlyserpenyőjébe dobta. Ekkor hangzott el az azóta szállóigévé vált két szó - Vae victis - Jaj a legyőzötteknek! A háborúk és csaták történetében, Brennus előtt is élt, kimondatlanul is a Vae victis törvénye. Ez azt jelentette, hogy a legyőzött kényre-kedvre ki volt szolgáltatva a győzteseknek. Nem csak a hadsereg, hanem a mögötte álló nép is érezte, viselte ennek a következményeit. Volt azonban egy - sokszor nem is jelentéktelen - tömeg, amely a háborúskodások során a legtöbbet volt kénytelen elszenvedni. Ezek voltak a hadifoglyok. A fegyveres összetűzésekben foglyok mindkét oldalon eshettek. A győztesnek joga és lehetősége volt az ellenség kezébe került embereit visszaszerezni. Másként alakult azonban azoknak a sorsa, akiket a győztesek ejtettek foglyul. A fogolyszerzés a 19. század végéig jó üzletnek is bizonyult, mert az embereknek a munkaerejét a piacon jól lehetett értékesíteni. A történelem tud olyan hadjáratokról, amelyek főként fogolyszerzési céllal indultak. Más jellegű fogolyvadászat a katonai célú ún. nyelvfogás, hogy az elfogottaktól a hadvezetés számára fontos információkat lehessen szerezni. A hadifogolysors alakulásának jellegzetes példája Róma. A győztes hadvezérek számára a Szenátus - kivételes elismerésként - diadalmenetet engedélyezett és diadalívet építtetett. A nagy látványosság célját szolgáló felvonulás fő attrakciója a menet közepén a hadizsákmány, a végén pedig a rabláncra vert hadifoglyok bemutatása volt. A foglyok ekkor érezhették a bámészkodó tömeg gúnyolódásának számtalan jelét s ez a fizikai gyötrődés mellett nem kis lelki traumát is okozott, különösen a főrangú foglyok esetében. A kialakult gyakorlat szerint a hadifogolyra három lehetőség várt: - természetesen nem az ő egyéni választása szerint, a Vae victis törvénye ebben is érvényesült - a foglyot családja busás váltságdíjért kiválthatta, vagy rabszolgaként a hadvezér háztartásában, gazdaságában dolgozhatott, vagy a rabszolga-kereskedők zsákmánya lett. A rabszolgaságba süllyedt hadifogoly nem csak szabadságát, hanem emberi jogait is elvesztette, ezáltal a piacon forgalmazható árucikké, jobb esetben ajándéktárggyá vált. A rabszolga-kereskedelem jövedelmező üzletág volt. A 19. századig a vonuló hadseregeket követő vegyes népség, a markotányosok, muzsikusok, a zsoldosok családtagjai és a koldusok között ott voltak a rabszolgakereskedők is. A hadifogolysorsot jól jellemzik azok az esetek, amelyeket a történelem őriz, vagy elvétve a klasszikus irodalom említ. Az ókori fejedelmek udvartartásához hozzá tartoztak a hadifoglyokból lett rabszolgák. Ezeknek elviselhető soruk volt, viszont uruk halála esetén követniük kellett őt a sírba, hogy őt a túlvilágon is szolgálhassák. 684