A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Mizser Lajos: Német jövevényszavaink élete Cserépfalu nyelvjárásában

körülmetélését végzi', ma már csak az „ügyes, mint a sakter" 'nagyon ügyes' szóláshasonlatban él. 4. Ragadványnevek és egy épületnév által konzervált szavak, de a falubeliek sem a jelentést nem ismerik, idegenszerűségét érzik, de vagy németnek vagy „tótnak" gondolják. Fírer < (Zugs)führer 'szakaszvezető', Harsli < Harsch(e)l 'egyfajta gyalu', Pitli < Beutel 'malomszita'(szlovák közvetítéssel), Sergo//< Schergold 'lakkféleség', Vaszisz< was ist? 'mi van?', Vinclér < Winzler 'urasági szőlőfelügyelő'. Ragadványnévként is él a már a fentebb említett Jágér és Suszter. Épületnév: Tajméc-ház: „valami tót lakott benne" - mondták annak idején. Ez is német, mégpedig a Steinmetz 'kőfaragó' szó ejtett alakja. Az 1820-as összeírásban: lapicida, tehát nem családnév, hanem a foglalkozás jelölője: 'a kőfaragó háza'. Az általam összegyűjtött szavak száma meglehetősen nagy ahhoz képest, hogy Cserépfalu távol esik a német nyelvterülettől, akár a felvidéki régebbi német településeket, akár a szatmári újabb telepítéseket nézem, a Dunántúlról nem is beszélve. A magyar nyelvterületen rég meghonosodott és általánosan még ma is használt szavakkal (pl. farsang, herceg, ribizli, selejt stb.) itt egyáltalán nem foglalkoztam, hanem csak azokkal, amelyeket a 19. század elejétől vett át a nyelvjárás, illetve amelyek „tájjellegűek". Az átvételek nagyjából az 1950-60-as évekig általánosan használatosak voltak, ám számuk rövidesen csökkent. Ez nem is véletlen, hiszen a felsorolt tárgyak stb. maguk is elavultak, újabbak lettek használatosak helyettük, és ezek már nem német nyelvterületről valók voltak. S azt is tegyük hozzá, hogy a faluban kezdték szégyellni a tájszavakat (nemcsak a felsoroltakat!), mert „parasztosnak" érezték őket. A turizmus erőteljes fellendülésével (két tájház is van a faluban), kezdték ezeket a szavakat (beleértve a német eredetüeket is) felújítani, és a vendégekkel is közölni. így azt lehet mondani, hogy a táj szóhasználat a turisztikai látványosság része is lett. Társas összejöveteleken a múltra való emlékezésekkor azonban gyakran találkozhatunk velük. IRODALOM Bárczi Géza 1958 A magyar szókincs eredete. Budapest Benkő Loránd (főszerk.) 1967-1976 A magyar nyelv történeti-etimológia szótára I—

III. Budapest Deme László-Imre Samu (szerk.) 1910-A A magyar nyelvjárások atlasza I—VI. Budapest Guttmann Miklós 2005 Német eredetű tájszavak állapota Náraiban. In: Anyanyelv, dialektus, kétnyelvűség, oktatás 31-39. Szombathely Kiss Jenő 1973 Táj szóm agyarázatok I. Magyar Nyelvjárások XIX, 27-38. Debrecen Kobilarov-Götze, Gudrun 1972 Die deutsche Lehnwörter der ungarischen Gemeinsprache. Wiesbaden 652