A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Veres János: Adatok Északkelet-Magyarország szkíta korához. Kisgyőr-Bubtető szkíta kori temető közöletlen anyagának feldolgozása

közé sorolja a kutatás, s sérüléseik kapcsán a keleti eredetű tükörtörés szokására hívja fel a figyelmet (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1993, 17). Hasonlóan geometrikus, bordás díszü, perem nélküli tükröt szkíta kori leletanyagunkban az erdélyi Kisekemező/Prostea Mica lelőhelyéről ismerünk (ROSKA 1937, 175, Abb.l3/b), - melyet Párducz M. a II. típus „e" csoportjába sorolt (PÁRDUCZ 1958b, 61). Ezt a típust szegecselt nyéllel készítették és a fenti töredékeknél nagyobb méretűek. A kisekemezei pontos megfelelők nélküli darabot a többinél korábbinak, s helyi készítménynek tarthatjuk (VÉKONY 1986, 74). Ezt a korai datálást támasztja alá a szkíta kori fibulák elemzése is (KEMENCZEI 2004, 90-92). A kárpát-medencei tükrök legkorábbi típusának a Kr.e. VII. század második felére keltezhető erdélyi ún. Gerasimovka-típusú, középmarkolatos („Mittegriff) tükröket tarthatjuk. Preszkíta időszakban annak ellenére sem bizonyított a tükör megjelenése, hogy a biharugrai lelet egyik darabja, hasonlóságot mutathat olyan Kr. e. VIII—VII. századi sztyeppéi nomád bronzlapokkal, melyek tükörként értelmezhetők (KEMENCZEI 2005, 193). Fenti erdélyi korai tükörtípusok párhuzama teljességgel hiányzik a hazai szkíta leletanyagból. A muhi szórvány darabhoz hasonlóan bizonytalan körülmények között került elő Miskolc-Sajóparti homokbánya lelőhelyéről egy ismeretlen típusú bronz tükörnyél, melyet egy háromélű szkíta nyílhegy datál (IV. tábla, 2-3).

8

'Egyedi darabként tarthatjuk számon trapéz alakú, pont és ívsorokkal díszített kialakítása miatt. A bordás nyél egyoldalú díszítésének formai előképe ül. párhuzama nem ismert, így a korábban felvetett helyi készítés lehetőségét tarthatjuk valószínűnek (KEMENCZEI 2005, 192). Bronztükrök dotálásának kérdése Hiányosságai ellenére a kisgyőri leletanyag bronztükrének díszítését, szinte teljes bizonyossággal határozhatjuk meg, hiszen a nyél végén lévő tüske a gepárdalak lábának csonkja (III. tábla, 3a-b). Szkíta kori tükreink datálást nehezíti az a tény, hogy az Alföldcsoport területéről mindössze négy esetben ismerünk biztosan temetkezéshez köthető, más típusú mellékletekkel előkerült tükörleletet (Szerencs, Tápiószele, Hetény 2 darab). A szerencsi darabot datáló két arany hajkarika párhuzamait korai szkíta erdős sztyeppéi területekről ismerjük a Kr. e. VII. sz. második feléről. Ahogyan arra Kemenczei T. rámutatott, hazai leletanyagunkban ez a típus a békéscsaba-fényesi temetőben jelenik meg (KEMENCZEI 2001-2002, 32), s hasonló típusú erdős sztyeppéi bronzkarikák alapján ez a forma a Kr. e. VI. század elejére datálható. Szintén ezt a kronológiai horizontot támasztja alá - a tápiószelei lelőhely párhuzamaként - a gulja-gorodi kurgán anyaga, melyet többek között a korai nyílhegyek datálnak (KEMENCZEI 2005, 192). Nem mutat nagy eltérést, de némileg problematikusabb a gepárd alakos díszítésű, jelen esetben a kisgyőri bronztükör kronológiai besorolása. Hazai leletanyagunkban az összes hasonló típus szórvány, így, a cikkben tárgyalt kísérő leletanyagot is figyelembe kell vennünk e típus időbeli besorolásánál. A típus dél-uráli párhuzamai alapján

82 meghatározott Kr. e. VI. század eleji időpontot támasztja alá - ahogyan a későbbiekben látni fogjuk - a kisgyőri leletanyag korai kerámia típusainak elemzése is (I-III. tábla). 81 A lelőhely további anyagát - melyet 1930-ban vásárolt a Herman Ottó Múzeum - a korábban tárgyalt bordásdíszü népvándorlás kori tiikörtöredéken és nyílhegyen túl, öt darab díszített bronztű, egy karmantyús záródású bronzkarperec és egy kézzel formált, durva egyfülü bögre alkotja (lásd még II. függelék Ltsz.: 53.807.1-5; 53.808.1-5).. 82 Bis-Oba kurgán (SZMIRNOV 1964, 302, Abb. 10, 1) 62