A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - Szokolova, Irina Valentyinovna: A Vologdai Papnevelő Intézet numizmatikai kollekciója a Vologdai Állami Múzeum és Skanzen gyűjteményében (Néhány adat Jevgenyij Bolhovityinov életrajzához)

vét. Megtalálható benne minden eddig ismert régi érem leírása és mindegyiknek fel van tüntetve az ára is".

17 Számos hasonló példa hozható fel Bolhovityinov Rumjancevvel való levelezéséből, ami a numizmatika iránti komoly lelkesedésükről tanúskodik. Azonban gróf Rumjancevvel ellentétben Bolhovityinov hosszú éveken át foglalkozott a numizmatikai régiségek „felkutatásával" és tanulmányozásával. Vologdában az ő gyűjtésének eredményeképpen jött létre a régi pénzérmék és érmek kollekciója, melyet később átadott a Vologdai Papnevelő Intézetnek. Pogogyin, aki el volt ragadtatva Jevgenyij eminenciás önzetlenségétől, így írt: „A legnagyobb gyűjtők egyike volt... Sehonnan sem vitt magával semmit. Ha talált valahol valamit, azt rendszerezve ott is hagyta...".

18 Úgy tűnik, hogy Pogogyin némiképp szépítette Jevgenyij személyét, mivel a Bolhovityinov és Rumjancev közötti, fent említett levelezésből világossá válik, hogy Jevgenyij eminenciásnak saját numizmatikai kollekciója is volt, mely régi (ezen belül is bizánci) pénzérmékből és érmekből állt. Nem tudjuk, hogy Bolhovityinov milyen emlékekkel egészítette ki személyes kollekcióját vologdai tartózkodása alatt, csak annyit mondhatunk, hogy az akkori gyűjtők között elterjedt szokásnak megfelelően talán ritka és egyedi darabokkal. Valószínűleg Jevgenyij eminenciásnak gróf Rumjancevhez hasonlóan saját levelezési köre volt, melynek résztvevői régi tárgyakat kutattak fel számára. Ez megmagyarázza a régiségek 1808-1813 közötti nagy mennyiségű felhalmozódását a vologdai főpapi udvarban. Jevgenyij eminenciás minden odavitt régiséget gondosan átnézett. Volt, amit eltett magának, melynek egy részét később átadta a nevelde könyvtárának (úgy, mint a numizmatikai gyűjtemény létrehozása érdekében átadott pénzérméket és érmeket), a maradékot pedig a konzisztóriumra hagyta. Erről a kollekcióról Ny. I. Szuvorov is említést tesz egyik cikkében, melyet Bolhovityinov születése 100. évfordulójának emlékére írt.

19 A cikkben megjegyzi, hogy Jevgenyij eminenciás 1812. május 22-én adományozta „a vologdai nevelde könyvtárának az ókori római (rézből készült) pénzérmék gyűjteményét (39 darabot) és különböző réz, arany és ezüst, legújabb kori európai és részben ázsiai pénzérmék és érmek kollekcióját (összesen 85 darabot, némelyiket 2 vagy több példányban)".

20 Nem tudjuk pontosan, hogy a gyűjtemény hány darabból állt, mivel Szuvorov az eredeti példányok számát (124) adja meg, és nem veszi figyelembe a másodpéldányokat. A korlátozott feljegyzési lehetőségek miatt Nyikolaj Ivanovics csak néhányat sorol fel a pénzérmék duplikátumai közül, megnevezve köztük a legrégibb és a legújabb érmét - Traianus császárét Kr. u. 98-ból és Viktor császárét Kr. u. 383-ból, és nem közli, hogy voltak-e Bolhovityinov gyűjteményében oroszországi pénzérmék és érmek. 1856-ban a Cári Archeológiai Társaság megbízására Szuvorov készített egy „részletes leírást mindegyik pénzérméről és éremről, azok súlyának és méretének megjelölésével".

21 Ezt a leírást áttekintette a Cári Archeológiai Társaság alapító tagja, A. Sz. Uvarov gróf, kinek véleménye szerint csak egyetlen pénzérme volt „figyelemre méltó", „amelyet a Társaság politipiai nyomatként szándékozott elhelyezni a «Társasági Közlönyben», annak leírásával együtt".

22 Az ígéretet nem teljesítették, az Archeológiai Társaságban „figyelemre méltóként" kiemelt érme ismeretlen maradt. Igaz, 17 Uo. 84. 18 FIozoduH M. 17.: Bonozda (fÍ3 nymesbix 3anucoi<)... 256. 19 Cyeopoe H. M.: ÍJaMMmu npeocemifeHHOZo EezemtH... // ÍIpuöaejieHUH K BEB. 1867. N° 22., 735-754. 20 Uo. 743. 21 Uo. 744. 22 Uo. 744. 607