A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

ELŐADÁSOK A VALLONOK TÖRTENETÉHEZ - Csorna Zsigmond: A középkori francia-vallon hatás a magyarországi szőlő-borkultúrára

vezőbb, így a fürtök beérését biztosító, a jobb és magasabb cukorfokot jelentő alacsony tőkemüvelés jobb minőségű mustokat eredményezett. Mindez, valamint a természetes töppedés, majd az aszúsodás a piaclehetőségek bővülését jelentette, ezeknek a régióknak egyre nagyobb híre mellett. A dézsmakötelezettség bevezetésével, megnövekedett szerepével együtt járt a technológia tökéletesedése is. Mindezt még tovább fokozta a Balassa Iván által vizsgált nagy munkáltatási minőségi változás Tokaj-Hegyalján a török előrenyomulása időszakában, aminek eredményeként az aszúborok is megjelentek a 16. század első felében.

13 A tőkemüvelésmód és metszési mód, illetve a jellegzetes metszőkés elterjedésében, használatában is a vallonok a korábbi magyarhoz képest változást hoztak. A TranszKaukázus felé kapcsolatot mutató, a honfoglaló magyarság keleti örökségének tekinthető keleti szőlő-borkultúrához képest jelentett változást a vallon módszer, ami a korabeli nyugat-európai eljárást követte. A keleti örökségü magyar módszer a folyó menti ligeterdőkben a fákra kúszó, lugasos, arbustumszerű művelésben és a balta nélküli kacor szerű metszőkésben mutatkozott meg. Ehelyett a vallon szőlőtermesztési módszer az alacsony tőkeművelésmód (fej és bakmüvelés), illetve a csapos metszést alkalmazta. Az 1470 körül készült Falamand Kalendárium márciusi hónapábrázolásán is vastag pengéjű késsel metsző ember végzett munkát. Szerintem a munkás a megmetszett, bakművelésü szőlő végében levő gyümölcsös ágvágásába kezd éppen bele a képen, aki végzett már az alacsonyművelésű, bakművelésű tőkék metszésével.

14 A régészeti leletek tanúsága szerint széles, nagybaltájú, egysarkú pengéjű, vagy kétsarkos, előre ívelődő, húzva és tolva metszésre egyaránt használható metszőkéseket használtak. De ezek a kések széles körben azonban nem terjedtek el Magyarországon. Franciaországi középkori és újkori anyagban sok párhuzama található ma is. Eger vidékén, a gyöngyöspatai lelet és a szerémségi a késő középkori, vagy az újkori anyagok közé sorolható metszőkés is ilyen volt.

15 Mindez azonban még nem azonos a 19. században Vallóniában használt metszőkéstípussal, amely nem széles pengéjű és nem nagy baltájú volt, valószínű a későbbi évszázadok innovációja eredményeként.

16 4. Talajmüvelésben és eszközhasználatban az alacsony művelés miatt a rendszeres és mély talajművelést alkalmazták, ami már nem a fára felkúszó szőlő töveinek a talajmunkáját jelentette. Ezzel szemben egy nagyobb területnek a rendszeres, évente többszöri talajmunkáját és a talaj közeli tőkék téli fagy elleni védelméül a tőkék fedését és tavaszi rendszeres nyitását jelentette. Ezt a fajta talajmunkát már az ókori auktorok is említették. A francia-vallonok közvetítésével a középkorra jellemző csapott vállú, nehéz, nagy kapák és az ókorban ismert, majd később a népvándorlás korában nem használt kétágú villakapák is ismét elterjedtek.

17 A kétágú az ásót kezdte felváltani a szőlőben, a korábban a lugasos szőlőművelésnél még használt szőlőmunkát, az ásást és az ásót kiszorítva.

18 13 Balassa Iván: 1991. Tokaj szőleje és bora. Sátoraljaújhely. 14 Soltész Zoltánná: 1983. Flamand Kalendárium. Bp. Fol 3. verzo-4 rekto. Márciusi hónapábrázolás. 15 Müller R., 1982. 256-258. A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késő vaskortól a törökkor végéig. Zalai Gyűjtemény. 19. Szerk.: Degré Alajos. Zalaegerszeg. 16 Huy. 1992. 17 Müller R., 1982. 462-468. és CsomaZs., 1994-1995. 149-164. Szőlészeti, borászati hagyományok a megújulás és a közösség kötelékében (Kapcsolatok, hatások, konfliktusok Dunántúl és Európa között a 17. század végétől a 20. század elejéig). Debrecen-Budapest. Szerk.: Ujváry Zoltán. 18 CsomaZs., 1994-1995. 165-173. 582