A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

ELŐADÁSOK A VALLONOK TÖRTENETÉHEZ - Csorna Zsigmond: A középkori francia-vallon hatás a magyarországi szőlő-borkultúrára

1275-ben annak kapcsán említették, hogy dézsmáját az egri püspök visszaadta a káptalannak.

5 Tihamér az Árpád-korban jelentős, önálló és privilegizált hely volt, kezdettől fogva (1261) az egri püspök, illetve a káptalan birtokát képezte. Minden bizonnyal szőlőművesek lehettek, 1446-ban egy oklevél azt erősítette meg, hogy a falu jobbágyai a szomszédos Ostoros határában új szőlőket telepítettek.

6 2. Ha a településnév, a dűlő és a szőlő területének előkészítését vizsgáljuk, egy fontos összefüggésre bukkanhatunk. Ez pedig a Tállya név, ami településnévként a vallon, ó-francia taille, vagyis irtvány jelentésű szóból eredeztethető.

7 így valószínű vallonok adták a nevét az Eger környéki egykori irtványtelepüléseknek, mint Kistálya és Nagytálya, valamint a tokaj-hegyaljai Tállya községnek is. A mai Andornaktályát (Kistályát) Egertől délkeletre először 1261/1271-ben említették, Nagytályát szintén Egertől dél-délkeletre 1261/1271-ben, vagy 1398-ban említették először, Tállyát pedig Tokaj-Hegyalján 1255/1348-ban említik a történeti források először. Nem véletlen, hogy még az 1500-as években is Nagytállyán, ahol a középkori francia-vallonok megtelepedtek, három szőlőhegy volt. Ezek közül a Terra episcopalis a legnagyobb volt, a termelés 60-70%-a itt koncentrálódott. A 16. század végén is Felnémet, Szőlőske és Nagytállya szolgáltatta a legtöbb termést, a kivetett és begyűjtött dézsmajegyzékek alapján.

8 A második hullámban érkező francia-vallon telepesekre a szőlő-bortermelés területén nagy feladatok vártak. Már Rogerius püspök is megemlítette, hogy a tatárok lovainak patái a szőlőtőkéket is kitaposták. Északkelet-Magyarország szőlőterületei éppen a vallon betelepülés és a tatár betörések időszakában kezdtek tehát először felértékelődni, mert a védett déli, délnyugati lejtőkön kialakított irtvány szőlők a kis jégkorszaknak nevezett időjárás-változás, a hőmérsékletesés következtében visszahúzódó szőlőtermesztés északi határához közel kerültek, így a jó minőséget termő védett dél-délnyugati dombok egyre értékesebbek lettek. Sőt elképzelhető az is, hogy a francia-vallon betelepítést segítette az a migráció, amit a lehűlő időjárás kezdete is elősegített. Ugyanis a korábban szőlőtermesztő észak-európai területeken (Anglia, skandináv területeken) a szőlő már nem ért be olyan minőségben, mint korábban. Vallóniában, a mai Délkelet-Belgiumban az Ardenek 694 méter magas oldalain a korábban melegebb periódusban termett szőlő is visszaszorulóban volt ekkor, a szőlő viszont Magyarországon a tölgyerdők zónájának alsó szintjén, majd pedig a védett déli-délnyugati lejtőkön, sőt a még magasabb dűlőoldalakon kialakított irtványokon beért. Ez pedig a kedvező és optimális sav-cukorarány kialakulását biztosította a szőlőbogyókban. A déli-délnyugati lejtésű dombok kimondottan kedvező ökológiai feltételt nyújtottak az eltelepített szőlőknek. Ezek a középkori irtványok, amiket málok, /.azoknak neveztek, kiváló adottságúak voltak a jó minőségű bortermeléshez. Láznak nevezték Tokaj-Hegyalján is a szőlők lábi részén található kaszálókat, gyümölcsfákkal beültetett réteket. Maga a szótörténet, etimológia is a magyar nyelvben tisztás, rét, irtvány, irtványföldi szétszórt településen lakókat jelent. Legkorábbi adata Lázi falu neve (Veszprém megye) a Bakonyban, 1093-ban említik először. Erdélyben Nagyhalmánytól északnyugatra terült el Irtásfalu, (Lazuri) nevű község (1427), amelynek neve szintén az irtás, füves hely, kaszáló értelmű laz szóval hozható kapcsolatba. A másik gyakoribb szőlővel kapcsola5 Györfjy Gy, 1963. 796, 1987. 85, 119. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp. 6 Bakó F, 1996. A bortermelés korai emlékei Eger völgyében. Ethn. 107/1-2. 33. 7 TESZ. Tállya címszó. 8 MiszJ., 1964. 150. Nagytállya bortermelő parasztgazdaságai a XVI. században. AgtSz. 6: 150-170. 580