A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hajdú Ildikó: Tokaj-hegyaljai borászat gazdasági antropológiai vizsgálatának lehetséges területei

16. század második felétől a gazdag főurak is elkezdenek a borkereskedelemmel foglal­kozni, mégpedig gazdasági előnyhelyzetük biztos tudatában. Ahogy Komoróczy György írja: a „főurak és nemesek a haszon kedvéért oly mértékben foglalkoznak ke­reskedelemmel, hogy a gyengébbeket megfosztják a kereseti lehetőségtől." A nemes­ség részvétele a hegyaljai bor kereskedelmében azonban elsősorban annak társadalmi megítélésében játszott szerepet, a kereskedelem megbecsülésének növelése, valamint a kereskedőkről alkotott erkölcsi kép pozitív szemléletének erősítésével. 13 Ezen utóbbi szükségességét egy sajátos kereskedelempolitika és gazdasági helyzet is indokolta. A 17. századig a legnagyobb fel vásárlóterület képviselői, a lengyel kereskedők nem vásá­rolhattak bort személyesen az országban, a lengyel határokat lezárták, a görög és zsidó kereskedők helyzetét ellehetetlenítették. A borértékesítés közös megszervezése helyett a nemesség igyekezett a saját helyzetében rejlő előnyöket minél jobban kihasználni. Az állapotot jól jellemzi Komoróczy által idézett Ottlik Pál egyik levelében, aki elpanaszol­ja 1728-ban, hogy „alig mutatkozott valamirevaló kereskedő, a szegény nép nem tudta borát eladni, s e miatt kimondhatatlan nyomorúságra jutott. " Elkerülésének természe­tes következményeként jelent meg a megtermelt bor nyomott áron értékesítése, amely a nemesek jobb minőségű borait is veszélybe sodorta. Komoly versenyhelyzet alakult tehát ki a jobbágyok és nemesek eltérő minőségű és ezért eltérő árkategóriába tartozó borai miatt, a kereslet és a kereskedőréteg hiányának következményeként. Az ellenőrzés hiánya, bizonytalan volta szintén jelentősen megakadályozta a borászat nyereséges szervezését, annak ellenére, hogy a borászat viszonylag magas nyereségessége - a kö­rülmények ellenére - a század végére az országos átlag fölé emelte a régió átlagos lélek­számát. A 18. század második felétől kezdődően fokozatos változás indult el a borászat számos környezeti és szocio-kulturális keretfeltételében, amelyek rövid időn belül hosz­szan tartó hatást fejtettek ki a bortermelő rétegek gazdasági attitűdjeire. A Rákóczi­szabadságharc a század elején, majd a század utolsó harmadában a filoxéravész követ­kezményei a 20. század elejére új társadalmi és gazdasági körülményeket teremtettek. Az első jelenség egyik legfontosabb következménye volt a korábban a kereskedelemben aktívan részt vevő nemesség teljes passzivitásba fordulása. „A régen kereskedő neme­sek belesüllyedtek valami ernyedt közönybe s mintha belefáradtak volna elődeik oda­adó, szervező és vállalkozó munkájába, egyszerre abba hagyták az aktív kereskedelmet, e helyett helyükbe várták [...] a kereskedőket." írja Komoróczy, majd folytatja: „A vállalkozástól való irtózás és a várakozás pszichózisa vett erőt a lelkeken, s ez a pszi­chózis ráfeküdt az egész hegyaljai termelésre." 15 A század végén a filoxéra is tovább súlyosbította a helyzetet: majdnem teljesen kipusztította Hegyalja területéről a szőlőt. A bortermelés nem tudott ezután már fellen­dülni. A két világháború közötti időre számos néhai mezőváros elmaradott, szegény faluvá süllyedt. Mindez nemcsak a növénykultúra ideiglenes visszaszorulásával járt, hanem a Hegyalja lakosságának a létalapját roppantotta meg. 16 A szőlő- és borkultúrá­val összefüggő teljes gazdasági és társadalmi szféra érintett volt: kereskedők, kézműve­sek, iparosok, pincevájók stb. kerültek csődbe vagy a csőd szélére. Következményeként egyrészt eltűnt a munka- és gazdasági erő akkumulálódása, másrészt sokan tönkremen­12 Komoróczy Gy. 1944. 124. 13 Komoróczy Gy. 1944. 118. 14 Uo. 15 Komoróczy Gy. 1944. 127. 16 Takács P.1994.153. 474

Next

/
Thumbnails
Contents