A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Szabó Lilla: Zajti Ferenc festőművész és Medgyaszay István építész magyarságkutatásai

új építészeti stílust. Ebben van, és ebben kell keresnünk elsősorban Medgyaszay István újszerűségét és építészeti - statikai, formaújító -jelentőségét. Ez a stílus - az ő stílusa - ismeretlen volt korábban a magyar építőművészetben. Színház és lakóépület tervei nagyszerűségét leginkább „monumentalitás" kifejezéssel illethetnénk. Elődeivel, mindenekelőtt Lechner Ödönnel összehasonlítva, nála átértékelődik a díszítőmotívumok és a népművészeti díszítések (ornamentika) felhasználása. Építészeti tervein az épület puritánabb szerkezeti megjelenítése (szerkezetisége) a domináló. Megőrzi az egyensúlyt a szerkezeti felépítés és a díszítés között - nem veszik el a díszítőmotívumok halmazában, azok nem „takarják el" épületei fő tagolását. Az építészetben a fő elvet a praktikum jelenti számára: tervein az épületek praktikus, funkcionális célszerűsége a fontos. Hogy akkor, 1908-ban még mi volt számára a dominánsabb probléma? Az építészeti szerkezetiség, a beton felhasználása, vagy inkább a stilisztikai szempontokat jelentő „formanyelv"? S mennyire fordítható meg ez a kérdés: a „formanyelv" mennyire hat vissza a mérnöki tervre, beleértve az új anyag felhasználását is, arra a választ bécsi előadásának idézett kijelentése hordozza valójában magában.

28 A Bécsben elhangzott előadásában tehát felfigyelhetünk arra a már említett kettősségre, amely az egész pályáját jellemzi. Az egyik oldalon a nagyszerű és újító „racionális" építészt és statikust látjuk, akit az építészet története a formák fejlődése szempontjából érdekel. S a másikon pedig azt a „filológus-embert", akinek ez az érdeklődése másfelé, más irányba visz: az architektúra, és az adott épületet építők szellemiségének, hitének, vallásának, történelmi kapcsolatainak a kérdéséhez. Az 1909-ben, Rómában rendezett IX. Nemzetközi Építészeti Kongresszuson (IX. Congresso internazionale degli architetti), a L'architecture moderné en Hongrie {Modern magyar építészet) címmel tartott előadásában már egyenesen kijelenti: „Nekünk, magyaroknak csak az ázsiai kultúrák formakincséből lehet a modern értelemben vett művészetünket fejleszteni. Ezt az elvet igazolták az elfeledett kis völgyekben talált népművészet keleties müvei."

29 Jó három évtized múltán, a templomépítészetről szóló, Templomstílusok című, 1942-ben megjelent tanulmányában

30 kanyarodik majd vissza a bécsi és a római előadás építészettörténeti részéhez. A különböző korok templomépítését és építészeti stílusát - az általa felállított történelmi fejlődés szempontjából - valamint a funkció, az épület alaprajzi elrendezése, az építészeti anyag és az ember harmonikus „együtthatását" hangsúlyozva 28 Magának a kérdés felvetésének és megválaszolásának a megértéséhez ugyanakkor utalnunk kell a század elejétől, lényegében Lechner Ödön Iparművészeti Múzeumának a megépülése óta folyó építészeti vitákra. A vita 1913-ban, az új Nemzeti Színház pályázatával kapcsolatban érte el tetőpontját. A kérdés továbbélését, aktuálisként való újbóli felvetését tapasztaljuk az 1933-ban, az Építőmunka című lap hasábjain {Építőmunka. 1933. november-december, I. 8-9.. A magyar építőművészet útja. Az „Építőmunka" ankétja által) indított vitára felkértek között (Jánszky Béla, dr. Kotsis Iván, dr. Lechner Jenő, Thoroczkay Wigand Ede) szerepelt Medgyaszay István is. A bécsi építészeti konferencián részt vevő magyar építészek névsora impozáns; Alpár Ignác, Hauszmann Alajos, Jámbor Lajos, Lechner Jenő, Málnai Béla, Möller István (Károly), Nagy Virgil, Pogány Móric, Sándy Gyula, Tőry Vidor, Wellisch A. 29 Kathy Imre, Medgyaszay István. Budapest, 1979. 42. 30 Medgyaszay I., Templomstílusok, Templomvilágítás, Templomkertek, Jövőbeni templomépítészetünk irányelvei. In: Magyar református templomok I-II. Budapest, 1942. Újra megjelentetve a Pannon Panteon sorozatában. Kiadta a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság és a Comitatus Könyv- és Lapkiadó. 1993. Összeállította: Kőszegi Lajos. 456