A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Szabó Lilla: Zajti Ferenc festőművész és Medgyaszay István építész magyarságkutatásai

Károly munkássága, aki szintén építész volt és a modem építészeti anyagokkal (cement) foglalkozott. Tehát Medgyaszay István már pályája indulásakor tudatosan foglalkozott a század eleji építőművészet két lényeges elemével: a modem építészeti stílussal és az új építészeti anyagok kínálta új eljárások és módszerek, valamint technikák (beton-héjszerkezetek, szellőzés, fűtés, ablakkonstrukciók stb.) vizsgálatával és felhasználásával (pl. rárosmulyadi templom kupolájának héj szerkezete, a veszprémi színház szellőztetése, stb.). Az építészeti terveiben és kivitelezésükkor az új szerkezeti anyagok (az acél és a vasbeton) további lehetőségeit vizsgálta és alkalmazta. A célszerűség, az épületek formai és használati funkcionális egyszerűsége, a felhasznált anyagok természetes szépsége, és az anyagok tulajdonságainak megfelelő formaadási és szerkezeti módok érdekelték. Egységében szemlélte az épületet. Az épület funkciója határozta meg számára az épület struktúráját: úgy a belső elrendezés, mint külső megjelenés tekintetében. A célszerűség (funkcionalizmus), az esztétikai kivitelezés és az építészeti anyag megválasztása közötti összhang nyújtja köz- és lakóépületeinek, templomainak és egyéb terveinek (pl. hadi kiállítás pavilonok) jellegzetes harmóniáját (harmonikus voltát). Az építészet-mérnöki felkészültsége mellett fontos szerepet játszottak a régi korok, egyiptomi, arab, indiai stb. építészetével kapcsolatos kérdések. Építészettörténeti vizsgálatai egyszerre irányultak a múlt tapasztalatainak az újragondolására és az ebből levont következtetéseknek felhasználására a modern, új tervek esetében. Ugyanez mondható el az (építészeti) díszítő formanyelvre, köztük az ornamentika funkciójára vonatkozó szemléletéről. Kiemelkedő jelentőségű korai tervei, Nagy Sándor és Belmonte Leo számára készült gödöllői műteremházak (1904-1906) e tekintetben meglepően kiforrottak. Az épületek hangsúlyos vízszintes tagolása, az erkélyek rendszere, az ablakok sora, azaz a müteremházak külső és belső tervezése alapján viszont akár azt is feltételezhetjük, hogy már tanulmányai során találkozott Medgyaszay az indiai kolonialista építészettel. Kapcsolata a gödöllői művészekkel továbbra is fennmaradt. A Nagy Sándorral közösen elkészült munkájuk, a Milanói Világkiállítás magyar pavilonjának Magyar terme (1906), majd a veszprémi színház (1908) a magyar népi építészet és formakincs stílusteremtő erejét és megújulási lehetőségeit mutatták be.

21 A magyar népművészeti gyűjtésben és annak a saját alkotói művészetükben történő felhasználásában és értékelésében ugyanakkor alapvető különbség rejlik Medgyaszay István és a gödöllőiek között. A gödöllői művésztelep tagjai, mindenekelőtt Nagy Sándor és Körösfői-Kriesch Aladár a magyarok ősi mitológiájával foglalkoztak, így őket a historikus festészettel kapcsolatban, nem pedig, szűkebb értelemben vett, a magyarok eredetének kérdését elméleti szinten vizsgáló művészek között lehet/kell említenünk. Annak ellenére, hogy közeli kapcsolatban álltak egymással, a gödöllőiek érdeklődése és szemlélete más indítékú volt, mint Medgyaszayé. Jellemzően írta például Körösfői-Kriesch Aladárról Dénes Jenő, hogy művészetében „új életre kelti a régi magyar legendákat és 21 Esposizione Internazionale delle Arti kiállítás, Magyar terem. A „Művész ember otthona" címmel a belső tereket Medgyaszay I., a bútorokat Nagy Sándor, a textíliákat Nagy S. felesége, Kriesch Laura tervezte. A tervet aranyéremmel díjazták. (Medgyaszay István. Válogatta és összeállította: Potzner R, Budapest, Holnap Kiadó, 2004., 78.) Sümegi Gy., Magyarország állandó Műcsarnoka Velencében és a gödöllői művészek. 77-86. Keserű K., A „gödöllői építészek". 71-76. In: A gödöllői művésztelep 1901-1920. Szerk.: Geller K., G. Merva M., Őriné Nagy C. Gödöllő, 2003. 453