A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Szabó Lilla: Zajti Ferenc festőművész és Medgyaszay István építész magyarságkutatásai

származásának a kérdésével. Körösi Csorna Sándortól (1784-1842) kezdődően, illetve az ö „nevében" sokan indultak el e rejtelmes utakon.

6 Az alábbiakban a két világháború közötti időszak két különös egyéniségének, Zajti Ferenc festőművész (Ujfehértó, 1886-Budapest, 1961) és Medgyaszay István építész (szül. Benkó István, Budapest, 1877-Budapest, 1959) magyarság eredetének vizsgálatával, mint kultúrtörténeti ténnyel és jelenséggel kívánunk foglalkozni.

7 Mindketten megközelítően egy időben, abban a korban születtek, hogy ifjúkorukra - szellemi tájékozódásuk idejére - „belekerülhettek" a magyar népművészet „formakeresői" nagy generációjának (Huszka József, Lechner Ödön, Malonyay Dezső) hatásáramlatába. Különböző végzettségük ellenére egyéni pályájukat a magyar nép eredetének kérdése és „kutatása" kapcsolta (és kapcsolja) össze és lettek életre szólóan közeli barátok. Bár meglepőnek tűnhet, hogy egy festőművész, illetve egy jelentős megrendeléseket egymás után elnyerő építész időt és anyagi ráfordításokat nem sajnálva „kutatja", vizsgálja a magyar történelem őskorát, de a hasonló kérdésekkel foglalkozó képzőművészek egész sorát találjuk meg e korban. Általában a magyar népművészetből és az ornamentikából, mint a jellegzetes ősi motívumkincset megőrző, konzerváló emlékanyagból indultak ki, s vagy megmaradtak a széles körű gyűjtésnél, vagy annak nyomán további „messzemenő" következtetések levonásáig mentek el.

8 Jellemző rájuk, hogy felsőbb tanulmányaik alatt néprajzot, régészetet, művészettörténetet hallgattak, esetleg összehasonlító nyelvtudományokkal is foglalkoztak. Az ornamentika „kutatásaikról" elmondható, hogy valamennyien az erdélyi népművészetet, mint az évszázadok alatt legérintetlenebbül maradt emlékanyagot vették alapul. Vizsgálataik eredményének megítélése nélkül, csupán, mint Zajti Ferencnek és Medgyaszay Istvánnak a magyarok rokonait, eredetét kereső erőfeszítésének „előhírnökeit, előzményeit" kívánjuk őket felsorolni, és tevékenységüket röviden ismertetni. 6 Baktay E., Körösi Csorna Sándor című munkájában összefoglalóan szólt a „Szkander bég"-röl és az őt kutatókról (dr. Duka Tivadar 1825-1908, Vámbéry Ármin (Wamberger Hermann) 1832-1913, Stein Aurél 1862 - 1943). Duka Tivadar életéről és Körösi Csorna Sándor emlékének megőrzése érdekében kifejtett munkásságáról Térjék József írt részletesen (Térjék J., Körösi Csorna-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, MTA Könyvtára, 1976.) 7 Zajti Ferenc életéről és tevékenységéről dokumentumfilmet készített unokája, Zajti Gábor (Zajti Ferenc portrémozaik [dokumentumfilm]). Rendezte: Somogyvári Rudolf és Zajti Gábor. Gyártó: VIDEANT FILM Produkció, 2001. A film hossza: 58'54". Készült a Magyar Történelmi Film Alapítvány támogatásával). Zajti Ferenc Rabindranáth Tagoreval való barátságáról és indiai kutatásairól Wojtilla Gyula közölt adatokat (Wojtilla Gy., Rabindranáth Tagore in Hungary. Hungárián Information and Cultural Centre New Delhi, 1983., 12-23). Medgyaszay István életéről és művészetéről szóló dokumentumfilm: Zajti Gábor: Az építészet Bartókja/Bartók of Architecture. Dokumentumfilm 52'. Rendező-operatőr: Zajti Gábor. Gyártó: VIDEANT FILM Produkció, 2003-2005. Medgyaszay István életével és építészetével foglalkozó monográfiák: Kathy Imre, Medgyaszay István. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979.; Medgyaszay István. Válogatta és összeállította: Potzner Ferenc. Budapest, Holnap Kiadó, 2004. -Az építészet Mesterei sorozat. (A tanulmánykötet Medgyaszay Istvánra vonatkozó részletes bibliográfiát tartalmaz.) 8 Sinkó Katalin, Die EntstehungdesBegriffsder Volkskunst in den Kunstgewerbemuseen desZeitalters des Positivismus. Ornament als Nationalsprache. Acta Históriáé Artium XLVI. (2005), 205-259. Sinkó K., The Creation of a National Style of Ornamentation at the End of the Nineteenth Century. In: Hungárián ceramics from the Zsolnay Manufactory, 1853-2001. Szerk.: Csenkey É., Steinert Á. Kiadó: The Bárd Graduate Center for Studies in the Decorative Árts, Design, and Culture, New York. Yale University Press, New Haven and London, 2002., 45-55. 449