A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pirint Andrea: August von Pettenkofen magyarságképéről a Miskolcon őrzött festmény eredetiségének vizsgálata kapcsán

ben később oly nagyjelentőségű szolnoki müvésztelepnek. Nagynevű festőink elődje lett ezzel, Deák Ébner Lajosé, Fényes Adolfé... De nem csak a szolnokiakra gyakorolt közvetlen vagy közvetett hatást, hanem Mészöly Géza, Mednyánszky Lajos festészetére is. A Párizsban tapasztalt kötetlen természetszemlélet közvetítésével egy olyan utat egyengetett a magyar festők körében, amely a plein air festészet irányába vezetett. Végezetül Pettenkofen még azzal is jótékonyan hatott művészeti életünkre, hogy a személyéről és magyarságáról szövődött kép egy kritikus időszakban pozitív nemzeti önképünket bátoríthatta. Weixlgartner kutatásai révén Pettenkofen magyarországi kapcsolatai is újabb adattal bővültek. Közismertté vált, hogy kereskedő és földbirtokos édesapja - noha bécsi családról van szó - Magyarországon született, és birtokai is voltak az ország területén.

25 Nem valószínű, hogy ez a tény különösebben befolyásolta volna a fiú művészi témaválasztását, ámde elképzelhetjük, micsoda adu lehetett volna Gerő Ödön kezében, aki konkrétumok nélkül, már pusztán a miliő-elmélet segítségével is kimutatta Pettenkofen magyarságát. Az apa magyarországi születésének ténye azóta bevonult a festővel foglalkozó szakirodalomba, mint ahogy Weixlgartner egész, oeuvre-katalógussal és bibliográfiával ellátott munkája alapját képezi az 1916 óta született vonatkozó publikációknak. Az elmúlt csaknem száz év során számos könyv és különálló tanulmány született Magyarországon a szolnoki művésztelepről, monográfiák láttak napvilágot a jeles szolnoki művészekről, konferenciákon ünnepelték a telep évfordulóit. Pettenkofen munkássága szükségszerűen kerül szóba valamennyi, Szolnokkal kapcsolatos munkában. Azt kell tapasztalnunk azonban, hogy a kikutatott tények mellett továbbra is erősen tartják magukat a vele kapcsolatos régi tévhitek. Továbbra is elhangzik az, hogy „eredetileg a szabadságharc leverésére küldte őt Magyarországra a Habsburg-birodalom katonai vezetése",

26 és hogy első szolnoki látogatását követően „1855-től 1881-ig nagyrészt ott töltötte a nyarat".

27 Mítosz és valóság tehát elválaszthatatlanul összekeveredik. De hát végső soron mindez teljesen ártalmatlan „csúsztatás". A miskolci festmény eredetiségének vizsgálata A fentiekben Pettenkofen magyarságképéről elméleti síkon esett szó. A Herman Ottó Múzeum kezelésében lévő festményre fókuszálva - ha nagyon akarjuk - már egy szószerinti magyarságképet vizsgálhatunk. A szimbolikus értelmezéshez alföldi festőnk, Tornyai János (1869-1936) közismert műve nyújt alkalmat. A „Bús magyar sors" (1908) címen ismert festmény - amely éppúgy egyetlen lovat ábrázol, akárcsak a Pettenkofennek tulajdonított kép - művészi önéletrajzként értelmezhető.

28 A szegényparaszti sorból származó Tornyai munkássága szülővárosához, Hódmezővásárhelyhez kötődik. Saját sorsát a kietlen Alföldön magányosan ténfergő lesoványodott ló szimbolikájával jellemezte. Pettenkofentől mindazonáltal távol állt a szimbolizmus. Hogy alföldi vonatkozású művei hozzánk, magyarokhoz mégis jelképi erővel szólnak, az a művész szándékától független jelenség. A befogadó szempontjából viszont teljesen természetesen mutat túl 25 Weixlgartner, A. 1916. I. 5. 26 Pogány Ö. G., 1975.37. 27 Szabó Á. A., 2002.11. 266. 28 Olaj, vászon, 111x150 cm, Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum Ltsz.: 55.222. 440