A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hársvölgyi Virág: A tokaji Béres Béla-gyüjtemény Galaktotrophousa ikonja és köre • Adalékok a Szoptató Istenszülő ikonográfiájához

totípusból származik. Jakab szerzetes Homiliáiban Szent Erzsébet látható, amint a kisded Jánost szoptatja. A kidolgozás módja egyértelműen ikonszerű, ami arra vall, hogy a konstantinápolyi művészek ismerték a Galaktotrophousa típusát. A Szoptató Istenszülő alakja azonban sokkal népszerűbb volt a görög tartományokban és a keresztény Kelet országaiban, mint Konstantinápolyban, mert ezeken a helyeken konzerválódtak a régi szír-egyiptomi hagyományok. így látjuk például a Máriát szoptató Szent Annát a kurbinovói Szent György templom és az Ohridi-tó partján fekvő Zaum Theotokosz templom makedón freskóin. A Szoptató Istenszülő ikonjai 1100 körüli az a sínai-hegyi, Szent Katalin kolostorból származó ikon, melynek ábrázolásai közül csupán egy jelenet a Galaktotrophousa. A narráció különlegessége abban áll, hogy Krisztus születése mellett tíz másik jelenetben ábrázolja a karácsonyi ünnepkör eseményeit, így köztük a Szent Család menekülését Egyiptomba, ahol a szamáron ülő Istenszülő a Gyermeket szoptatja. 12. századi az a Rómában őrzött, csodatévő Galaktotrophousa ikon, melyen az Istenszülő baljában tartja a Gyermeket, aki egy nyitott pergamentekercset tart a jobb kezében, amin Izajás próféta szavai olvashatók: ,^4z Úr lelke nyugszik rajtam.'"

40 1260-80 között készült a pisai Santi Cosma e Damiano-templom ikonja,

41 ahol az Istenszülő bal karjában fogja a Gyermeket. Az ikon meglehetősen kopott állapota ellenére az ikon keretén látható egy angyal szárnya, illetve egy mártírnő, hasonlóan ahhoz a szintén 13. századi Szoptató Mária-ikonhoz, melyet a velencei San Marcoban őriznek. Szerepel a Galaktotrophousa két görög ikonon is, de ezeknek pontos keletkezési idejét nem lehet megállapítani, mert rossz állapotban maradtak ránk. Az egyik, amely talán a 13. vagy 14. században keletkezett, a Sínai-hegyi kolostor Szent János kápolnájában található, a másik az athoszi Kariészből származik. A legenda szerint legkorábbinak tartott Galaktotrophousa ikont, mely az athoszi Hilandárban található - ahol az Istenszülő csodatévő kendőjének szentelt kápolnában a királykapu bal oldalán helyezkedik el

42 - Kondakov a 14-15. századra datálta. A legenda szerint a jeruzsálemi Szent Szavva kolostorból került az athoszi Hilandárba, amelyre Szerbiai Szent Szavva hagyományozta. Kondakov szerint ez az ikon annyira idegen az ikonográfia bizánci szellemétől, hogy valószínűleg egy itáliai eredetinek szerb kópiája. Szerinte

43 az Istenszülő felonját díszítő paszományok jelenléte nem tartozik az ősi bizánci festészethez, hanem itáliai jellegzetesség, ugyanúgy, mint a fekvő Gyermek ábrá40 íz. 61,1 41 Az ikon díszített háttere, mint a bizánci előképeken, talán a pazar fémborítást utánozza. A test ábrázolása úgy tűnik, hogy többet köszönhet a korai Palaiologosz kor stílusirányzatainak, föleg a nyak, az áll, a száj és a járomcsont körüli igen finom megvilágítás. Az ikon története kevéssé ismert. A második világháború előtt a Santi Cosma e Damiano templomban őrizték, és Madonna del Patrocinio néven ismerték. 1945-ben a templom bombázása és pusztulása után a kép átkerült a pisai Museo Nazionale-ba. Később átszállították a város érsekségébe, ahol napjainkig volt látható, míg végül egy, az elpusztulttal azonos nevű Pisa környéki templomba került. 42 Kondakov a 14-15. századra datálta az ikont, de Lazarev szerint az ikon jelen állapotában ezt nem lehet megállapítani, korábbi is lehet. 43 Kondakov, N.P.: Ikonografija Bogomateri I., St. Petersburg, 1914. repr. 1998. 38. 429