A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hársvölgyi Virág: A tokaji Béres Béla-gyüjtemény Galaktotrophousa ikonja és köre • Adalékok a Szoptató Istenszülő ikonográfiájához

legalább 3^ évesnek láttatja a Gyermeket. Ezen apróság arra emlékeztet, hogy éppen Egyiptomban keletkeztek a Krisztus csodálatos felnövekedéséről szóló legendák. Ehhez hasonlóan látjuk a Szoptató Istenszülőt szentek és angyalok társaságában. Ehhez a körhöz tartozik a bawiti kolostor apszisfreskója, amely a díszes trónon ülő kopt Galaktotrophousát ábrázolja a tizenkét apostol társaságában, illetve a Wadi Natrumban lévő Szűz Mária templomnak egy enkausztikával (viaszfestés) festett oszlopa. Ezen úton a Galaktotrophousa típusa fokozatosan közeledik az íziszt és Hóruszt ábrázoló képekhez, és így kezd kialakulni az ikontípus, amely egyre inkább sematikusabb jellegű lesz. Az egyiptomi talajon kialakult szentképtípus hamar elterjedt a keresztény művészetben, átkerült Nyugatra és Bizáncba, ahol már ismerték és elismerték a sajátos ikonográfiái ritkaságot, de csak, mint kora keresztény művészettől örökölt zsánermotívumot. „Egyiptom hatása azért kezdett dominálni, mert az egyiptomi művészek alkalmazták ezt a típust először ikontípusként, ami azt jelentette, hogy zsánerjellegét hieratikus jellegzetességekkel és szigorú erkölcsösséggel helyettesítették [...] az új formában nem volt már helye az antik művészet szenzualizmusának, ami a Priscilla katakomba freskóján még felismerhető"

35 Szoptató Istenszülőt ábrázoló ikonok már az ikonrombolás (726) előtti években is léteztek hordozható ikonokon - állítja Michele Bacci.

36 Tárgyi bizonyíték sajnos nem maradt fenn ebből a korból - aminek az lehet az oka, hogy a 726 és 843 között zajló ikonrombolási vita hevében rengeteg ikon pusztult el -, de a Galaktotrophousa ábrázolás 8. századi jelenlétének létezik írásos bizonyítéka, mégpedig Gergely pápa Izauriai Leó császárhoz (717-741) intézett üzenete, melyben Gergely pápa többek között ezt írta: „... valamint az olyan képek is, amelyek a Szentséges Szűzanyát ábrázolják, amint karjában a mi Urunkat és Istenünket tartja és tejével táplálja.''''

31 Hogy vajon magában Konstantinápolyban kiterjedt-e a képtisztelet a Galaktotrophousát ábrázoló ikonokra vagy nem, ebből a szempontból nem sokat nyújt a Lihacsov gyűjteményéből származó és az Ermitázsban őrzött két pecsét sem, melyek a 11. század második felében keletkezhettek.

38 Ezek közül az egyik Romanosz kizikoszi metropolitáé, a másik pecsét Michael Ophrydas tulajdona volt. A két ábrázolás nagyon hasonló: a trónon ülő Istenanya félig fekvő helyzetben levő csecsemőjét szoptatja, a csecsemő jobbra fordítja fejét. Feltételezhető, hogy itt egy olyan ikontípus reprodukciójáról van szó, amely vidéken volt elterjedve. A konstantinápolyi művészet emlékei között a Galaktotrophousa csupán kétszer fordul elő: Kozmás Indikopleustés Keresztény Topográfiájában a 163. lapon trónon ülő Istenanya ábrázolását találjuk egy misztikus magyarázattal: fj Tpáne^a.

39 A csecsemő az Istenanya ölében ül, fejét balra fordítja, s az Istenanya jobb melléből szop. Noha itt az Istenanya ábrázolása szimbolikus értelmű jellege arra mutat rá, hogy ikonfestészeti pro35 Lazarev, Viktor. Tanulmányok az Istenanya ikonográfiájához. Galaktotrophusza. Bizánci festészet. Budapest, 1979. 114. 36 Bacci, Michele: nívoiKac; riavayíac; raXaKTOTpoepoúoac;. In: MrJTrip 0eoú. A7reiKovíaeic; TT|<; riavayíuc; aiq Butpiviivn, xtyyx\, ed. Mapía BaailáKr|, AOnva, Mouacío MneváKii 20 OKtcűppíou 2000 -20 Iavouapíou 2001. 141. 37 Idézi Lazarev, Viktor. Tanulmányok az Istenanya ikonográfiájához. Galaktotrophusza. In: Bizánci festészet. Budapest, 1979. 114. 38 Lihacsov a pecsétet a Palaiologoszok koránál régebbinek tekintette. 39 Jelentése: oltár, ami az áldozat helye, szimbóluma. 428