A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hársvölgyi Virág: A tokaji Béres Béla-gyüjtemény Galaktotrophousa ikonja és köre • Adalékok a Szoptató Istenszülő ikonográfiájához

ízisz a fiát, Hóruszt szoptatja, a kései korban jelent meg, mely korból tömegével maradtak ránk Isis lactans-t ábrázoló emlékek. A Hóruszt szoptató ízisz klasszikus ábrázolása a kereszténység megjelenésével tovább él és az új vallás nyelvén szólva Maria lactansként terjed el. Maria lactans Az Isis lactans ábrázolások a keresztény-egyiptomiak körében Maria lactans-ként jelennek meg. A koptok köréből kikerült alkotásokon az egyiptomi típusú, merev, frontális ábrázolás jellemzi Mária és a Gyermek alakját, hiszen, bár keresztények voltak- ezért is beszélünk Máriáról, nem pedig íziszről -, ugyanakkor egyiptomiak is, akik nem a hellenizmus idején elgörögösödött Izisz alakját vették át, hanem a keresztényi tisztelet tárgyának személyeit, Máriát és a Gyermeket illesztették a korábbi ábrázolásokhoz, illetve azok karaktereit ez utóbbiakhoz. Azonban a szoptató íziszt ábrázoló szobrok a római császárság idején nyugatra is elkerültek - ennek legértékesebb bizonyítéka a Carolinából előkerült lelet -, és mikor a szobrokat megtalálták, a keresztény vallás Máriájával azonosították, ezért fordul elő az, hogy az ilyen szobroknak két olvasatuk is van. Példa erre a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött, az 5. század végén - 6. század elején készült votív szobrocska is. A kétlábú trónon ülő figura, karjait orans tartásba emelve szoptatja ölében lévő gyermekét. A szobrocska abban az időben készült, mikor az egyiptomiak nagyobb része már keresztény volt, de amikor ízisz kultusza még hivatalosan engedélyezett volt Egyiptom déli határán az ősi Philae szentélyében. Ez az oka annak, hogy a meglehetősen hibrid ikonográfiájú alkotás egyszerre mutatja a keresztény képektől kölcsönzött orans gesztust és a pogány fogadalmi szobrok hatását, mely szerint a gyermekét szoptató nő a kisgyermekkel azoknak a nőknek készült, akik gyermekáldás érdekében természetfeletti segítségben reménykedtek. Az ókeresztény (kopt) korszak sírsztéléin megváltozott formában vették át ízisz és Hórusz hieratikus típusát. A berlini múzeum őrzi azt az 5-6. századi, Medinet el-Fajumból származó sztélét, amelyen a félig fekvő helyzetben lévő, meztelen csecsemőt természetes pózban ábrázolták, ami éles kontrasztban áll egy kalksteini magángyűjteményben őrzött, szintén 5. századi relieffel, és egy ugyancsak Fajúmból származó, 7. századi relief alakábrázolásával." Míg az első emlék a Priscilla katakomba freskóján látható csecsemő fesztelen, természetes pózára emlékeztet, és ahol inkább az anya-gyermek kapcsolat dominál, addig az utóbbi két relief ízisz és Hórusz merev testtartásával rokon, a jelenet szigorú, inkább a királynő-gyermek viszonyra épül; itt a Gyermeket szoptató Istenszülő ünnepélyes tartásba merevedve ül frontális pózban. A fajúmi reliefektől csak egy lépés választja el Szakkara freskóit, valamint a 9. és 10. század kopt miniatúráit, ahol a Gyermek már egyenesen ül, Hórusz hasonlóan.

34 A kopt festészetben ilyen típusú ábrázolások a szakkarai Szent Jeremiás kolostor templomának freskói. Az egyiken két angyal között az Istenanyát pompás trónon ülve látjuk, amint a Csecsemőt szoptatja, aki mindkét kezével az Anya mellét odakínáló karját fogja. Nem lehet szó nélkül hagyni az egyik különös, de jellemző részletet: az ábrázolás 33 A jelenet fontos motívuma a baldachin vagy félrehúzott függöny, ami nyitott állapotában szimbolikus értelem hordozója: az isteni titok kinyilvánításának jelképe. 34 Kondakov az arab hódítást (640-641) megelőző időszakhoz köti az ábrázolást. Kondakov, N. P:. Ikonografija Bogomateri 1„ St. Petersburg, 1914. repr. 1998. 255-258. 427