A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Fazekasné Majoros Judit: Kossuth-kultusz Miskolcon

ben az ország 600 településén megkérdeztek 10-10 lakost, akik közül egy sem akadt, aki Kossuth Lajos nevét nem ismerte, történelmi jelentőségéről ne tudott volna. Dégh Linda, az akkori folklórkutatók egyike a Beszámoló az országos felmérésről c. müvében megemlíti, hogy a kérdőívek kitöltése nem volt egyszerű feladat, mert a lakosság nehezen vagy egyáltalán nem nyilatkozott meg, de végül mégis hatalmas anyagot sikerült összegyűjteni. A kutatást összegző tanulmányokat Ortutay Gyula és Dégh Linda írták, s több kötetben megjelentették az 1848-ban és az azt követően keletkezett népköltészeti alkotásokat. A környéken gyűjtött népdalokat, Kossuth-nótákat a keletkezési idejük tárgyalásakor már idéztünk. Itt egy Felsőzsolcán gyűjtött mondát hozunk fel példaként, mely Kossuth halála után keletkezhetett. Érdekessége, hogy Kossuth alakja szinte öszszemosódik Mátyás királyéval, az igazságot osztó, a népet védelmező vezért állítja elénk: „Kossuth megsegíti a kapásokat... Vágták az erdőben az emberek a fát, oszt Kossuth érdeklődött, beszélt velük, de nem mondta meg, hogy kicsoda. Csak amikor elment, ráírta egy fára, hogy járt itt Kossuth Lajos. Egy szőlőben egy nagyúr úgy kapáltatott, hogy lefele fejjel menjenek az emberek, hogy jobban pusztuljanak, a fejükbe menjen a vér. Kossuth odajött, azt mondja: - Emberek úgy kapáljanak, hogy fölfelé menjenek! Aztán elbújt egy bokorba. Akkor jött a nagyúr, elkezdte korbácsolni az embereket: - így mondtam én nektek? Nem azt mondtam, hogy a parton lefelé kapáljatok? Kossuth előjött a bokorból, elvette tőle a korbácsot és egy csapással negyvenet vágott az alfelire. Mikor felinél tartott az könyörögni kezdett. Azt mondja Kossuth: - Mit adsz nekik napszámot? Elkezdi sorolni, de az kevés volt. Aztán kellett még dohányt is adni. Azt mondta Kossuth: - Ha meg nem adod, még ezret adok neked. Aszongya az úr: - Te ki vagy? - Én a régi király vagyok, Kossuth Lajos. Akkor oszt elhirdette a nagyúr mindenfelé a többi uraknak, hogy vigyázzanak, mert Kossuth a földön jár és puhatolódzik." 1956 után a Kossuth-kultusz sematikus és ideologizált formája megszűnt, de a megye mint az a nagy államférfi szülőföldje, továbbra is a hozzá kötődő hagyományok ápolásának fontos színhelye maradt. Az 1949-ben múzeummá alakított, s azóta többször átrendezett állandó kiállítással emlékező szülőház egyfajta zarándokhellyé vált. 1958ban is Monokon tartották a központi ünnepségeket (ismét március 15-én), s ekkor határozták el, hogy a szülőfalu is kapjon Kossuth-szobrot. Az 1960-ban megtartott szoboravatón részt vett az állami vezetés is, s a miskolci (megyei) sajtó részletesen beszámolt róla.

58 A megyében Kossuth életmüvét elsősorban Sárospatakon, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumban kutatják, de a térség egyéb tudományos műhelyei is publikálnak vele kapcsolatos tanulmányokat. A kultusz továbbélését bizonyítja, hogy számos cikk foglalkozik vele a megyei honismereti irodalomban is. Az 1990-es években a térségben megalakult alapítványok (Kossuth alapítvány, Kossuth koszorúja alapítvány) 57 Dégh Linda gyűjtése 1952. Felsőzsolca. DÉGH. 1952. 58 Észak-Magyarország 1960. szeptember 20. 405