A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Fazekasné Majoros Judit: Kossuth-kultusz Miskolcon

c. müvében

17 fejtette ki, mellyel Szemerének elsősorban nem a magyar közvélemény befolyásolása volt a célja, ő a nemzetközi megítélésen szeretett volna változtatni. (Nem is sürgette müvének magyar nyelven való megjelentetését, inkább a német és angol nyelvre fordított szöveg kiadását forszírozta.) így alakulhatott ki az a helyzet, hogy Borsod vármegye nagy szülöttének a szabadságharc utáni véleménye nem befolyásolta az itteni lakosság Kossuth Lajosról alkotott képét, a nagy férfiú iránt érzett szeretetét. S bár Szemere visszatért Magyarországra 1862-ben, egyre súlyosodó elmebaja miatt a politikai életben már nem tudott részt venni. Hazatérte után először szanatóriumban, majd ideggyógyintézeten kezelték egészen 1869-ben bekövetkezett haláláig. Szendrei János, Miskolc város monográfusa, aki hosszan méltatta Szemere munkásságát müvében, említést sem tesz bármiféle ellentétről a két nagy hazafi között.

18 Tehát az ellenségeskedésről a miskolciak vagy nem tudtak, vagy nem akartak tudomást venni róla. S bár a reformkorban és 1848/49-ben kétségkívül Szemere Bertalan volt a város és a térség meghatározó politikusa, a szabadságharc után formálódó Kossuth képet a kettőjük személyes viszonya már nem alakította. II. A Kossuth-kultusz Magyarországon, így Miskolcon is az 1870-es évektől teljesedett ki. A kiegyezés után a város vezetése politikai hovatartozástól függetlenül kiállt Kossuth személye mellett, s kevés olyan magyarországi település akadt, amely hamarabb és többet áldozott volna a nagy hazafi iránti tisztelet kifejezésére. 1869-ben látogatta meg az első miskolci delegáció a már hosszú ideje száműzetésben élő Kossuthot Turinban. 1882-ben, az újabb küldöttség Zelenka Pál evangélikus lelkész vezetésével azzal a céllal indult, hogy köszöntsék száműzött honfitársukat születésének 80. évfordulóján. „Nyolczvan éves születésnapján ma déli 2 órakor ma mi üdvözöltük a hazafiak nevében a hazafiak legnagyobbikát, Kossuthot Magyarnak itt kívüle hirét nyomát nem láttuk, min nagyon csudálkoztunk, de annál büszkébbek vagyunk, hogy egyedül mi voltunk elfogadott, s felette szívesen fogadott vendégek. Mindkét részről elérzékenyülve váltunk meg egymástól. Örökre feledhetetlen lesz ez óra, s találkozás."

19 A születésnapot azonban nemcsak Turinban ünnepelték, hanem Miskolcon is, egy nagyszabású lakomával, melyet a Korona vendéglőben rendeztek meg több, mint száz résztvevővel. A kor szokásának megfelelően számos köszöntő hangzott el, többek között dr. Bódogh Albert országgyűlési képviselő és Soltész Nagy Kálmán polgármester is beszédet mondott. Pohárköszöntők sorát Dobos Sámuel csizmadia céhmester zárta, aki magyar népies nyelven emlékezett meg Kossuth Lajosról, s egy ügyes fordulattal Őfelségét, Magyarország koronás királyát éltette.

20 Porcs János indítványára a nagy hazafinak a következő táviratot küldték: „Kossuth Lajosnak, a legnagyobb magyarnak Turinba! Miskolcz lakosai örömünnepet ülnek, a legnagyobb magyarnak nyolczvanadik születése napját. A magyarok istenének áldását kérik rá, és kívánják, hogy e napon még sokszor üdvözölhessék." 17 SZEMERE 1990. 18 SZENDREI III. 1885. 19 Miskolcz 1882/78. szám 1882. szeptember 28. (A Miskolcz c. függetlenségi lap 1875-től jelent meg,, de csak 1878-tól van meg néhány példánya hiányosan az OSZK-ban.) 20 Borsodmegyei Lapok 1892. szeptember 19. 393