A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Alabán Péter: Adatok Borsodszentgyörgy történeti földrajzához és palóc társadalmához

Jegyzőkönyv „Készült Disznósd községben 1933. november 29. napján tartott rendkívüli képviselőtestületi közgyűlésről. [...] körjegyző előadja, hogy az elöljáróság a képviselőtestület és a község vezető egyénei által aláírt kérelem érkezett a képviselőtestülethez a község nevének megváltoztatását kérve. A község nevét Borsodszentgyörgyre kérik változtatni. [...] ifj. Kovács balog János képviselőtestületi tag hangsúlyozni kívánja azt, hogy a község lakosságának régi é>haja a község nevének megváltoztatása, egyrészt azért, mert a község védszentje is szent György, de ettől eltekintve többször panaszkodtak már a lakosság tagjai, hogy a község neve miatt gúnyolódásnak voltak kitéve. A község minden lakosának osztatlan kívánsága a név változtatása és felkéri az elöljáróságot, hogy ezirányban sürgősen intézkedjék. " Jegyzőkönyv „Disznósdközség képviselőtestületének 1935. április 24-én tartott közgyűléséről. Az elnök felolvassa a vm. Alispánjának 6684/ai. 1935. számú rendeletével közölt 140050/1934-VI. B. M. számú rendeletet, mellyek a község nevét Borsodszentgyörgy névre változtatta meg." A hatodik szempont maga a „barkó" megnevezésre utal, azonban e település egyértelműen a „barkónak mondott falu" besorolást kapta, a kifejezés eredete és használata ellenben a mai napig bizonytalan és vitatott. ' Hetedikként fontos megemlíteni a környéken különösen jellemző ősi archaikus palóc nyelvjárást: „a népnyelv az ún. palóc dialektus sajátságait viseli magán, annak kevéssé elkülönült változata." Balogh Lajos nyelvész, nyelvjáráskutató meghatározó hangtani sajátosságnak véli helybeli lakosokkal készített interjúk alapján, hogy a köznyelvi 'a' helyén ajakkerekítés nélküli hangot ejtenek, ezzel párhuzamosan pedig a köznyelvi 'á'-t hosszan mondott 'a' hang helyettesíti.

25 Csoportosításában összesen hét palóc nyelvjárást, illetve típust különített el, melyeken belül a Borsodszentgyörgyön megfigyelhető beszédet a legjellegzetesebb, ún. középpalóc nyelvjáráshoz sorolta.

26 Hangtani és alaktani vonatkozásban erre tehát általánosságban jellemző, hogy a köznyelvi ajakkerekítéses 'a' hangot kerekítés nélkül, az ajakréses 'á'-t viszont kerekített ajakkal ejtik. Balogh megfogalmazása szerint ez két egymással összefüggő hangtani tendencia nem csupán a palóc tájnyelv egyik legfőbb kritériuma, hanem „olyan jelenség, amely területileg nagy kiterjedésű tájegységenként egyetlen nagy nyelvjárási egységbe tömöríti össze."

27 Sajátosan a vizsgált településünkön (valamint a Nógrád megyei Mátraszőlősön) megfigyelt fonetikai elem továbbá, hogy az 'r + s' hangkapcsolat néhány szóban hosszú 'ss' formájában hangzik (pl.: borsó—>-'bossó').

28 A nyelvjárási jelenségek után Paládi-Kovács Attila rendszerezéséből végül nyolcadikként egy újabb társadalomtörténeti vonatkozású szempontot kívánunk hangsúlyozni: a helyi társadalom átrétegződését, ezzel párhuzamosan pedig a népi kultúra tradícióinak fokozatos kiszorulását. A késve meginduló polgárosodással, az ózdi gyár táj- és településformáló hatásával, az ipari munka térnyerésével, utóbbival együtt pedig idegen (részben német és szlovák) etnikum megjelenésével a hagyományos paraszti világ egyre inkább feledésbe merült. A környező falvak közül ebben a témában Dömö23 A témáról részletesebben lásd Paládi-Kovács A., 2003 b [19681. 24 Paládi-Kovács A., 1982. 180. 25 Interjú Németh Mihály borsodszentgyörgyi lakossal (MTV-Zenit TV, 2002). 26 Ezen belül a Barkóság falvai a keleti középpalóc nyelvjárástípusba tartoznak. Vö. Imre S., 1971. 349-358. (Idézi: Paládi-Kovács A., 1989. 149-150.) 27 Balogh L., 1989.345. 28 Balogh L., i. m. 360. 363