A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Alabán Péter: Adatok Borsodszentgyörgy történeti földrajzához és palóc társadalmához

voltak itt (és Arióban) birtokai a 18. század végére.

12 A keleti palócokra, s kisnemesi falvaikra jellemző rokonsági szervezet más családok példáján keresztül persze több környező településen (pl.: Domaháza), valamint Heves és Gömör vármegye egyes falvaiban (pl.: Mikófalva; ill. Szuhafő) is jól bemutatható. 1. kép. Borsodszentgyörgy, középen a római katolikus templominál (Forrás: littp://www.borsodsz.entg\orgx.hu

) Disznósdon a 15. században tűnik fel a Csobánka család, amelyről az alábbi, 1472-ben kelt oklevél a következőket írja: „Regeszta: V. p. Bartolomei. Borsod megye jelenti, hogy Dorottya asszony, Baba-i Zilagy Tamás felesége, a megye előtt a Baba possessió határában az egyház mellett fekvő Mezereth nevű rétjét a hozzája tartozó szántókkal együtt 2 1/2 arany forintért zálogba adja a visszaváltásig Disnos-i Chobanka Bertalannak. "

n A 16. századi portális összeírások már a török pusztítás nyomait is mutatják: 1546-ban Felső- és Alsódisznósdon egyaránt 4-4 portát és 6-6 zsellért írtak össze, majd a század végén - 1588-ban immár Disznósd néven - 3 porta szerepel a dokumentumokban. A 15 éves háború (1591-1606) idején, Eger eleste (1596) után a falut feldúlták, 1598-ban mint hódolt településként, mindösszesen 15 házzal jelenik meg az összeírásban.

14 Egy 1629-ből származó feljegyzésen már Zentgyorgyfaluként szerepel (Szentgyörgyfalu) a település neve, templomának védőszentje, Szent György után. A törökdúlás után a lakosság száma lassan emelkedett, az 1000 főt azonban - más Ózd környéki községhez hasonlóan - csak a 20. században haladta meg. Eközben jelentős mértékű társadalmi átrétegződés következett be: az agrárnépesség egy része az ózdi vasgyár közelsége révén ipari munkássá vált, egy másik részük pedig a bányászatból próbált megélni. 1930-ban a teljes lakónépesség foglalkozási megoszlása tekintetében a 661 őstermelő (55%) mellett már 306 iparost (26%) és 108 bányászt (9%) is találunk a 12 Szabó L„ 1989.256. 13 Kelt: 1472. augusztus 27-én. Fonás: Magyar Országos Levéltár (MOL): Q 27/2213. (Középkori adattár, 2001. Q-szekció: DL 83800.) 14 Nagy K.-Szegőfí A.-Toth P., 1984. 38. 360