A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Rémiás Tibor: Miskolc mezőgazdasága (1918-1949) (Előtanulmány a Miskolc monográfia V. kötetéhez)

(1919: XVIII. néptörvény „a földművelő nép földhöz juttatásáról", a Tanácskormány pedig kimondta

67 a nagybirtokok kártérítés nélküli kisajátítását [1919: XXXVIII. sz. rendelet közli a közép- és nagybirtokok köztulajdonba vételét]). „A földbirtok helyesebb megoszlása" címet viselő 1920: XXXVI. t.c, ami Nagyatádi-féle földreform elnevezéssel (Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszterről) ismeretes, 1921 nyarán lépett életbe. Lehetővé kívánta tenni házhelyek és kishaszonbérietek juttatását az „érdemes" és „gondos" gazdák számára: ezek az arany vagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetett földművelők, a földműves hadirokkantak, a munkaképes földműves hadiözvegyek és a felnőtt hadiárvák voltak. A törvény arra törekedett, hogy „a lehetőségekhez képest" előmozdítsa a földszerzést, bár nem állított fel birtokmaximumot, sőt a nagybirtokokat egyáltalán nem akarta megszüntetni. A földbirtokok helyesebb megoszlását közérdeknek fogta fel, ezért senkinek sem ismerte el a jogát arra, hogy földet igényelhessen. Közérdekű birtokpolitikai céllá tette a földszerzés előmozdítását azok részére, akik az eddigi viszonyaik között önhibájukon kívül földhöz nem jutottak: mezőgazdasági munkások, kis- és törpebirtokosok, közszolgálati alkalmazottak, katonák, „az arra érdemes" gazdatisztek, lelkészek, tanítók. Vagyis felkarolta a gazdasági munkás-házak építését, a közlegelők létesítését és leginkább „a haladó gazdálkodásnak irányt mutatni hivatott középbirtok alakítását".

69 Miskolcon is súlyos következményekkel járt az egészségtelen birtokmegoszlás. 1928-ban a birtokosoknak (5776 fő) 95,3%-a (5507 fő) törpebirtokos (0-5 kat. hold földbirtok részese) volt. A mezőgazdasági művelés alatt álló összterületnek (9284 kat. hold) csak 25,3%-a (2348 kat. hold) jutott nekik. A nagybirtokosok (100 kat. hold felettiek) szűk rétege (9 fő, 0,16%) műveltette a város birtokainak 33,3%-át (3091 kat. hold). A helyzet mit sem változott a Nagyatádi-féle földreform miskolci megvalósításával. Földhöz (átlag 0,7 kat. hold) mindössze 11 fő jutott, helyesebben 11 főt juttattak földhöz a fenti törvény értelmében, s ez összesen 8 kat. hold területet jelentett. Borsod megyében 9503 földhözjuttatottról van tudomásunk, akik 16 303 kat. holdon osztozkodhattak, átlagban 1,7 kat. holdat kaptak. Egy kicsit jobb a helyzet a házhelyhez juttatottak tekintetében. Miskolcon „kezdetben" 865 fő örülhetett új házhelyrészének. Ezek átlagban 320 D-öl területűek voltak, az országos átlag alattiak (360 D-öl). Mindez, írd és mondd: 178 kat. hold területen jelentett csak tulajdonjogi változást. Borsod megyében is mindössze 1386 kat. hold tulajdonosának személye változott meg. Megyeszerte is átlag 320 D-öles házhelyhez jutottak, 6763 fő. Summa summarum, ahogy az országban, úgy a megyénkben és Miskolc városában is e földreform folytán „kevesen kaptak keveset, de náluk is többen semmit"- ahogy a téma egyik jeles kutatója, Pestovics János találóan megfogalmazta.

70 Vagyis a törpebirtokosok számának „átmeneti" gyarapításával a helyesebb, ésszerűbb, életképesebb birtokmegoszlás sem Miskolcon, sem Borsod megyében nem valósult meg. 67 B.-A.-Z. M. Lt. XVI-15. 720/1919. „A 700 holdnál nagyobb gazdasági egységek- egy tagban lévő birtokok - tekintet nélkül a telekkönyvi előjegyzésre, socializálandók." 1919. jún. 18. A Földmüvelésügyi Népbizottság leirata Borsod vármegyei Kerületi Felügyelőséghez (Miskolc), Kőrössy kerületi felügyelő elvtársnak. 68 B.-A.-Z. m. Lt. -1925/b. 38. dob. 23. irat. Kormányzó úr őfőméltóságának köszönő levele vitézi telek (Miskolczon 15 hold föld) adományozásáért. Lásd még: B.-A.-Z. m. Lt. IX.-212. Borsod Vm. és Miskolc Thjf. Város Vitézi Szék iratai 1943-44. (Sajósenye, haszonbérleti szerződés) 69 PESTOVICS J., 2000. 16. 70 PESTOVICS J., 2000. 18. 327