A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Kapusi Krisztián: Mediterrán ősz. Miskolci delegáció Fiumében (1869 szeptember)

királyi öcs harmonikus szép ízléséről tanúskodik" -, lenyűgözte a miskolciakat. Képet adtak beszámolójukban a szürkemárvány épületről, berendezéséről és lovagterméről. Hosszasan részletezték a kert buja bőségét, ami különös csoda „azon sziklás, kopár, semmi életet nem mutató"

17 vidéken. Miksáról szimpátiával és részvéttel megállapították, hogy „Miramare: a tenger csodája, s élő néma emléke egy nagy léleknek, ki jobb sorsra volt érdemes, azonban egyszer botlott, s végképp elbukott".

1 Földijeink 1869. szeptember 5-én (vasárnap) hagyták el Triesztet. A város fényes emlékezetét beárnyékolta a Lloyd hajózási társaság nem éppen korrekt eljárása. A miskolci hetilap csak utalásként említette „azon kellemetlenséget, melyet szerzett a Lloyd társaság, nem akarva bennünket (tehát a miskolci utazókat - K. K.) tovább Fiúméba vinni - s mely nem menthető nyerészkedési s embertelen eljárást, a pesti lapok már méltólag megrótták".

19 Az országos sajtó pár nappal előtte valóban nyilvánosságra hozta a probléma lényegét. Nyolcszáz magyar vendég érkezett 1869. szeptember 3-án (péntek) Triesztbe, a Lloyd gőzhajója viszont csak hatszáz utast bírt felvenni. A kimaradt kettőszáz résztvevő másnap sem jutott Fiumébe, mivel - üzleti indokra hivatkozva hatszáznál kevesebb utassal nem volt hajlandó elindítani gőzösét a Lloyd. így hát „várni kellett, míg 600-ra szaporodtak. Elmentek tehát a Lloyd kávéházba, ott szónokoltak a Lloyd-társulat ellen, s másnap 10 órakor felültek a hajóra".

20 A Vulkán nevű gőzös fedélzetén velük tartott „Bunkó zenekara

21 is, s elkezdvén játszani, először csak a lábak lassú ütemezését lehetett észrevenni, majd a kedv derültebb lett, elkezdődött a tánc s késő estig tartott".

22 Úticéljukat sötétedés után érték el: pazar látvány volt a tengerről megpillantani a fényárban úszó Fiumét. A kivilágított parti házak előtt szurokmáglyák égtek. Nemzetiszín füstöt fújt a Vulkán kéménye, a hajóról „éljen", a kikötő felől „eviva" kiáltás harsogott... Fiumében már korábban elkezdődtek a protokolláris események. Az első küldöttségek lakásán köszöntötték a vándorgyűlés elnökét, báró Vécsey Józsefet. A házigazda délután fél ötkor az egyik alelnök, Halász Géza társaságában fogadta a magyar városok és a hazai természettudományos élet addigra megérkezett képviselőit.

23 Vécseyék felöltőt húztak és vendégeikkel közösen tették tiszteletüket Fiume polgármestere, Ernesto Verneda előtt. A város és az anyaországiak egyetértettek abban, hogy Fiumének a magyar koronához kell tartoznia. A részletkérdések viszont mindkét felet megosztották. A magyar kormány egyezkedni próbált a horvátokkal, Andrássy miniszterelnök kompromisszumkereső politikája pedig még a Deák-párton belül sem volt feltétlenül népszerű. Az ellenzék szemrehányásait visszhangozta a századfordulós szakirodalom, az ismert monográfia azt írta Andrássy kormányáról, hogy „radikális határozat helyett a horvát küldöttséggel való alkudozástól várták a fiumei kérdés megoldását (...). A nagy 16 Borsod, 1869. október 7. 17 Borsod, 1869. október 7. 18 Borsod, 1869. október 7. 19 Borsod, 1869. szeptember 16. 20 Pesti Hetilap, 1869. szeptember 12. 21 Bunkó Ferenc (1814-1889) cigányprímás, honvéd karmesterként részt vett a szabadságharcban, majd Egerben és Pesten zenélt, többször szerepelt Európa jelentősebb fővárosaiban is, 1. Gordon E. 1961. 636. 22 Borsod, 1869. szeptember 16. 23 Báró Vécsey József (szül. 1829, Sárköz, Szatmár vm.) fiatal jogászként utazgatott Afrikában és Ázsiában, majd hivatásos tengerészként folytatta a világjárást. Megromlott egészsége miatt lett gazdálkodó, a kiegyezés után pedig politikus. Deák-párti képviselőként szerepelt a közös ügyek költségvetését felügyelő parlamenti delegáció tengerészeti bizottságában. A fiumei vándorgyűlés egyik alelnöke, Halász Géza (szül. 1817, Dabas) orvosként volt a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 296