A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

nának átvételével ipartársulat megalapítását, illetve alapszabály készítését határozzák el. A régi beidegződések azonban továbbra is működtek, 1873. januárjában azért büntettek meg egy társulati tagot, mert a keresztesi vásár idején titokban árult a városban, pedig a rossz időre való tekintettel a társulat úgy határozott, hogy nem teszik ki áruikat. 1873-tól a céhmester helyét az elnök vette át, volt helyettese is, megmaradtak a jegyzői hivatalok, és a régi világból itt maradt az atyamester, szolgáló és bejárók is. A társulat első alapszabályát 1875-ben fogadták el. A szürszabókat nemcsak a közös múlt, hanem a közös árulószín is összetartotta, hiszen az 1830-as években úgy építették fel a deszkaépületet, hogy a céhtagok egy része adta össze a pénzt, s ezt az alapot részvénytársasággá alakították, az épületben lévő állandó boltot kiadták, de továbbra is együtt árultak a csarnokban, ahogy változatlanul 20 krajcárt adtak be a közös kasszába a negyedévi gyűléseken.

126 Az ipartársulat végül 1888-ban új alapszabályt készít, s ezzel teljesen megújul, s az árucsarnok az alapszabályban megalapított „Vásározó szűrszabók részvénytársasága" tulajdonába megy át.

127 12. kép. A miskolci szabócéh behívótáblája, 1838 HOMTGY53. 4612. 1. (Szujó Imre Péter felv.) A miskolci szabók majd szűrszabók társulata céhük alapításában, mesterségük gyakorlásában a magyarországi, jórészt a középkorban kialakult céhes hagyományt követték. Feltűnő a borsodi céhek alacsony száma a kora újkorban, egyedül Miskolc középkor végén alakult céhe emelkedett hírre, illetve a véghelyeken működtek céhes szabók, ami összefügghet azzal, hogy a vármegye a Hódoltság peremvidékére esett, kettős adóztatás alá, míg a régió többi vármegyéjében nem, vagy alig adóztatott a török. Miskolc a 18. századtól a szűrművességben is kitűnt, a 19. század elején száznál is több szabó és szűrszabó működött a kamarai mezővárosban. A polgárosodás a városi divatot alkotó németszabók és a magyaros viseletet készítő magyar szabók specializálódásával, illetve a zsidó szabók megjelenésével indult meg a szabóiparban. A zsidó szabók a reformkorban még igyekeztek a céhes keretek közé bekerülni, de ez Miskolcon kevéssé sikerült, az iparszabadsággal azonban önálló iparosok lettek, igaz, inkább a javító és szolgáltató iparban, s így a zsidó kispolgárság legnépesebb rétegét alkották a régió nagyobb városaiban, Miskolcon, Kassán és Sátoraljaújhelyen. A szabóipar jelképei alig változtak az évszázadok folyamán, ami annak a jele, hogy a technika és technológia sem sokat fejlődött a varrógép feltalálásáig. A céhládákon kívül 126HOMHTDI. 76. 6. 53. 127HOMHTDI. 76. 6. 97. 258