A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

csatlakozni. A deputátus „az út minden statioin" (= az út pihenésre kijelölt állomásain) a közös kasszából egy icce bort kap. Ugyanakkor a Miskolcra szekéren hozott posztóból sem vehetnek a tagok, hanem mindenki köteles bejelenteni a céhnek, hogy közösen megvehessek. A szürszabók azonban többször megsértették az előírást, ezt igazolja, hogy 1814-ben ismét határozatot kellett hozni arról, hogy „senki semmi szín alatt Rosnyóra menni hír nélkül ne merészeljen, míg háromszor tőlünk kideputált urak Rosnyót meg nem járják, akik a közönség részire fognak vásárlani". A posztót még az 1830-as években is szinte kizárólag Gömörből szerzik be a szürszabók. A jegyzőkönyvben fennmaradt egy - feltehetően Borsod vármegyének szóló - levéltöredék, amelyben azt írják a miskolci céh tagjai: „Mi Borsod vármegyebéli posztóval nem élünk, nem létele miatt; kíntelenítettvén tehát Gömör vármegyébe költséges fáradozásokat tenni; nevezetesen Rosnyó városába. Hallván pedig a fenn írt városbéli posztónak [drágaságát], szabott árán éppen nem vehessük." A reformkorban igen drága lett a posztó, a miskolci szürszabók panaszkodnak egy levelükben, hogy kénytelenek drágán, „intereses", vagyis kamatra kölcsönzött pénzen posztót venni Gömörben, ezért csak nehezen tudják adóikat kifizetni.

82 A kézművesek, más mód nem lévén, a polgárosodás kezdeti időszakában termékeiknek a divathoz való alkalmazásával igyekeztek a versenyben egymást megelőzni. A 19. században a cifraszür divatjának gyors terjedésével „csipkés" szűrök gyártásával próbáltak előnyt szerezni a piacon, a céh azonban ezt középkori módszerekkel akadályozta meg, s nem engedte, hogy 2 cifraszürnél többet vigyenek a vásárba (7. kép)}

3 1811ben határozat született: „minden heti vásárokban kinek-kinek két csipkés szűrnél többet semmiféle szín alatt nem szabad kivinnie az árulószínbe", s ha a két szűr elkel, a mester addig nem vezetheti házához a vevőt, amíg a során a másik mester még árul cifraszűrt. 1812-ben Sonkoly Istvánt büntetik meg, mert nem elég, hogy pipázott, még „csipkés munkát" is árult a színben, ezért amíg a büntetést meg nem fizeti, eltiltják az árulástól. A céh ügyelt arra is, hogy a mesterek a közönséges szűrt ne cifrázzák, hiszen így drágábban adhatnák el. A miskolci cifraszűr a környék többi céhének is konkurenciát jelentett, s a csipkés szűrök „eláradása", vagyis divatjának rohamos terjedése miatt az egri szűrszabók 1816-ban a miskolciakhoz fordultak, mire a miskolci céh megerősítette, hogy egy mester csak 2 csipkés szűrt árulhat az országos vásárokban, s a már elkészült munkák „elpecsételésére", vagyis összeírására és megjelölésére a céh megbízottat küld ki. A kurrens áruk versenyét a céh úgy igyekezett gátolni, hogy 1816. január 21-én határozatban mondja ki, hogy sem színes, sem fehér szűrt, vagyis sem csipkés szűrt, sem gubát reggel 9 óra előtt nem árulhatnak.

84 Ugyancsak tiltották minden olyan szürposztóból készült ruhadarab árulását, amely eltért a hagyományos szűrtől.

85 A cifraszűr terjedését azonban nem tudták megállítani, s a miskolci szűrszabó céh az 1869-ben készült új behívótáblájára már a cifraszűr ábráját tették fel a mesterek (8. kép)}

6 1813-ban 23 szűrszabó céhtag volt Miskolcon, de a céh kasszáját ennyien sem voltak képesek megtölteni, ezért 1814-ben a miskolci szűrszabó céh különös módját vá82 HOMHTDI.76. 6. 30. 83 Miskolci szűr a 19. század elejéről. HOM NGY 79. 93. 1. 84 HOMHTDI.76. 6. 30. 85 Elvégeztetett, hogy a miskolci árulószínbe sem hosszú szűrt, sem szűrdolmányt, ha szinte ide való módon légyen is elkészítve, nem szabad lészen árulni. Annyival inkább ujjas lajbit és holmi vidéki mesterektől megvett tarka zsinóros nadrágot s több ilyeneket teljességgel meg nem engedődik. (1816) HOM HTD I. 76. 6. 30. 86 HOM TGY 53. 759. 1. Közli: Bodó 1968. 18. kép. 246