A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

SZABÓ- ÉS SZŰRSZABÓ CÉHEK MISKOLCON A 16-19. SZÁZADBAN GYULAI ÉVA Szabócéh Miskolcon a 16—17. században' Északkelet-Magyarország

2 egyik legelső céhprivilégiuma Miskolcról ismeretes, az 1550-ből való oklevelet Klein Gáspár miskolci levéltáros közölte az 1930-as években, s a kiváltságlevélből kiderül, hogy a miskolci szabócéh alapítása még a középkor végére nyúlik vissza. Az oklevelet, amely akkor magántulajdonban volt, s jelenleg lappang, I. Ferdinánd adta ki Bécsben, 1550. március 7-én, s kiderül belőle, hogy a miskolci szabók eredetileg II. Ulászlótól nyerték kiváltságukat, de ez az okmány elveszett, s 153 l-ben Pemfflinger Sebestyén borsodi ispán és diósgyőri várnagy a diósgyőri uradalom joghatóságának képviseletében papír oklevélben ismerte el II. Ulászlónak a miskolci szabók javára szóló adományát. Ezt az ideiglenes jogbiztosító iratot mutatta be a miskolci céh I. Ferdinándnak, aki átírta és így megújította a korábbi szabályzatot és szabadságot.

3 A céhes hagyomány azonban még korábbi alapítási dátumot őrzött meg, 1760-ban ugyanis a vármegye előtt azt vallják a miskolci szabók, hogy első, 1521. Misericordia-vasárnapon kiállított függőpecsétes céhlevelüket II. Lajos királytól kapták.

4 A középkor végi privilégiumban a céh elsősorban mint vallásos közösség jelenik meg, amelynek az uralkodó - egyben mint a diósgyőri uradalom birtokosa - engedélyezi, hogy a miskolci Szent István-plébániatemplomban oltárt válasszon magának, s ott vasárnaponként misét {missa média) mondasson a céhtagok pénzbeli felajánlásával. Az ünnepeken énekes misét mondathatnak a szabócéh tagjai l-l dénár felajánlásával, a távollévő céhtag 1 font viaszt ad. A miséző papnak vagy oltárigazgatónak évente 100 dénárt fizetnek, a haranghúzásért 32-t. Űrnapján a körmenetben égő lámpással kell megjelenniük, s kötelesek részt venni elhunyt társuk temetésén, ha a céhmester ezt hirdetményben kéri ipromulgationem... faciat). A halotti reprezentáció és az elhunyt körüli könyörületes cselekedetek a közép- és újkori céhek legfontosabb funkciói közé tartoztak, a temetési szolgálat ugyanúgy a közösség koherenciáját fejezte ki, mint az ünnepi lakomák. A céhtagok Miskolcon is égő lámpával kísérik házától a halottat a temetési menetben, az elföldelésen pedig egy dénár értékű gyertyát kell mindegyiküknek tartania. Aki a temetéstől távol marad, egy font viasszal tartozik a céhnek. A céhszabályzat a továbbiakban a társaságba való felvétel feltételeit fekteti le: a felvételnél 1 font viaszt kell az új tagnak adnia, megválasztásakor pedig reggelire 3 tál ételt és 100 dénárt, ebédre 6 tálat és 100 dénárt, a szolgától is 100 dénár, a mestertől pedig 1 Készült az OTKA T 042839 sz. kutatási támogatásával. 2 Északkelet-Magyarország szabócéheiről vö.: Gyulai 2005, Gyulai 2006/a, Gyulai 2006/b; Gyulai 2006/c. 3 Klein é. n. 4 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 27. köt. 337-338. 229