A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Bodnár Tamás: Birtokos nemesség Borsod vármegyében • A Basó és Hatvani családok

szolgái az nemes házat reá vítták, törték, azt mondották az őkegyelme szolgái, kiket odaküldött: No, bestye kurafi, te Koncz János, ha kijössz is, ha ki nem jössz is, de meg kell ma ugyan házadnál halnod! Hogy pedig ez így légyen, pénze, ruhája most is Mihály uramnál vagyon: ez tagadhatatlan, mert mikor gyűlést tétete őkegyelme, akkor pörösül támadá és erősen vádolá Koncz Jánost és az pénzt, ruhát, kit szolgái az Koncz János házától elhoztak, előhozta vala és azt monda: Ez pénzt, ruhát az Koncz János házából hozták szolgáim, mikor őtet megölték, és ezért holt meg. Fogtatjuk vala vele az gyilkosokat, az kik az házon voltak, az őkegyelme szolgáit, és azt monda: Nem fogom, mert én küldöttem az én szolgámat szolgabírámmal egyetemben, azért az mit az én szolgám mívelt, én míveltem, én küldöttem, pör s pörrel, megtalálsz engem törvénnyel, zálogom vagyon. Azért hogy mi őkegyelmét megeskettük és ispánunkká tettük, úgy eskettük meg, hogy törvénnyel büntet mindeneket. Dekrétumokat adtunk kezébe, artikulusokat. Ha törvénnyel büntette volna az mi atyánkfiát, citálni köllött volna először és judiciálisnak köllött volna kelni róla. Annak utána adjudikációnak köllött volna lenni, az adjudikációnak és exmissionálissának köllött volna lenni, azt pedig nem karddal köllött volna exequálni. Nem az ő szolgájára köllött volna penig az adjudikációnak és az exmissionálissának lenni, hanem ő magára, ha volt volna is. Más az penig, nem fegyverrel köllött volna odamenni, hanem vagy repulsiót tött volna benne, vagy nóvumot, de mégis remediumot talált volna benne, ha így volt volna. De őkegyelme elhatározott szándékkal küldött reája, nem gondolván meg az ő officiumját, az kire megesküdött, hanem akkor ezt cselekedte az önnön akartjával. Hogy penig ez így légyen, önnön maga itt, az szék előtt vádolta az mi atyánkfiát, azt mondta, hogy ő küldött reája, s az ő szolgái az mit míveltek, ő akaratjából mívelték. Ha penig tagadná, megbizonyítjuk."

29 A fenti emberölésből hosszas, évekig tartó perlekedés alakult ki. Basó Mihály becsülettel és tisztességgel, hite és hivatala szerint szolgálta a vármegyét alispánsága idején. Daróczy Máté 1578-ban azonban azzal vádolta, hogy elvesztette ítéletlevelét, ami hite és hivatala ellen lett volna. Daróczy szerint Bárius András alispánsága idején a mondott ítéletlevél „hátára írt Szentmarjay uram és az ládába tötte, ezért az mi az ország törvénye, hittel mondok meg róla, hogy oda tötte, azóta én kezembe nem adta senki. Mikor az szegény Szentmarjay uram megholt, annak utána Bárius András uram hogy letötte az ispánságot, választottuk annak utána Basó Mihály uramat ispánunknak, őt esküdtettük meg erre az tisztre, őkegyelme jött az vármegye protokolumaiért, minden per folyta levelet őkegyelmének adtak, azt én nem tudom, ha ott tévedett-e el? Nádasdy Jánosnál-e, vagy pedig Mihály uramnál? Sokszor kértem Mihály uramtól, hogy megkeresse őkegyelme, azonképpen az nótáriust, most sem tudom, ha ott vagyon-e az levelek közt, vagy nincsen? Most is nem mondok egyebet, hanem hogy most is kértem az nótáriustól, oly judiciális volt, kiben tizenegy alperes volt, ő maga száz forinton maradott, az iktatott személyek negyven-negyven forinton. Én most is az őkegyelme tisztessége ellen semmit nem szólok akaratom szerént, semmit sem akartam szóllani őkegyelme tisztessége ellen." Basó Mihály így felelt a vádakra: „Bárius András után aztán én következtem abban a hivatalban ezekkel a személyekkel: Bárius Andrással, Szinyi Boldizsárral, Hatvány János szolgabíróval, az esküdt jegyzővel és Eördögh Péter esküdttel. Én velük együtt adtam le azokat a leveleket, híven, igazán, becsülettel, mint emberséges és tisztes állapotú férfi, én semmilyen levelet nem vesztettem el, sem hozzá nem nyúltam, ládáját 29 TÓTH Péter 2007. I. köt. 201