A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)

Györgyné; 4. Teresztenyén Szini András. Az 1660-as összeírás idejére a szomszédos megyék birtokos nemesi családjainak Torna megyei birtoklása igen jelentőssé vált, s ez a legfontosabb változás a 15. századhoz képest. (Lásd az I. és a II. Függeléket.) Ez a folyamat, a szomszédos vármegyék közép- és kisbirtokos nemességének fokozatos térnyerése, Torna megyei részbirtokok, s néhány esetben egész települések megszerzése - a szádvári és a tornai uradalomhoz tartozó települések körén kívül -, folytatódott a 18. században is. A kontinuus, régi eredetű kisnemesi családok azonban a megye irányításában, a megyei tisztségek betöltésénél továbbra is fontos szerepet játszottak.

80 Az armalista nemesség A Torna megyében nemességet szerző annalista rétegekről már Szabó István is megemlékezett egy 1941-ben született tanulmányában: „A két ellentétes irányból eredő, de együttható folyamat eredményeként a nemesség körében azok, akiknek családja nemeslevél útján jutott a nemes rendi állásához, már a XVIII. században is nagy, sőt túlnyomó részét tették a nemességnek. E tekintetben a XVIII. században megyénként lefolytatott nemesi vizsgálatok meggyőző képet nyújtanak. A kicsiny Torna megyében például az 1731/32. évben lefolytatott nemesi vizsgálat alkalmával a megye alispánján, volt alispánján és más tisztviselőin kezdve összesen 82 nemesi család tagjait vették számba s a 82 család közül csupán 5 volt ú. n. »régi« nemes, 3 birtokadományra hivatkozott, 64 nemeslevelet - a legrégebbi 1567-ből való volt 10 pedig más megyék bizony sági eveiét mutatta fel. Az utóbbi 10 család nemessége szintén alapulhatott nemeslevélen - erről a vizsgálati jegyzőkönyv nem tájékoztat - de ezeket nem is számítva, a megye 1731/32. évi nemességének 75%-a az elmúlt 154 év alatt nemeslevéllel lett nemessé.'''' Az armalista nemességgel kapcsolatban megállapítható még egy lényeges társadalomszerkezeti és társadalomszerveződési vonása a tornai régió vizsgált birtokcsoportjainak: a középkort követően azokon a településeken jött létre jelentősebb armalista nemesség, ahol a korábbiakban megfigyelhető volt a birtokos kisnemesi és kurialista birtoklás. Ez nyilván szoros összefüggésben van azzal, hogy azok a falvak, melyeknek első birtokosai meg tudták őrizni függetlenségüket a tornai uradalommal, s kisebb részben a szádvári uradalommal szemben, a későbbiekben - az olykor cserélődő középbirtokosi tulajdonlás ellenére - is több lehetőséget kínáltak a felemelkedésre, mint a kezdetektől az uradalmi szervezetbe tartozó települések. Ez utóbbiak közül különösen ott volt ritka az armális megnemesítés, ahol az uradalom a település összes jobbágytelke 80 Torna megye 1848-as tiszti karában például Komjáti Komjáthy Sámuel volt az első alispán, Zsarnay Imre volt a főügyvéd, s az egyik esküdt is a Zsarnayak közül került ki ifj. Zsarnay Pál személyében. (Fényes E. 1848. 68.) A kisnemesség hagyományosan erős szerepére a megyei hivatalok betöltésénél lásd még pl. BendaGy. 1984.5-8. 81 Szabó I. 1941. 11. (A kiemelés itt és a továbbiakban tőlem - P. P.) A Szabó által említett 82 család 127 tagját „igazolták" a nemességvizsgálatkor. (Lásd az 5. táblázat és az I. Függelék adatait.) - Ugyanitt Szabó a megnemcsítések jelentőségét is összefoglalta tömören: „A nemesleveleknek eszerint kb. 90%-a [a fennmaradó 10% a korábbi nemesség megerősítését szolgálta - P. P.] tehát valóban megnemesítést adva, a nemeslevél szerzőjét az ignobilitas-ból emelte át a nobilitas-ba. Mivel pedig a megnemesített ignobilisek között civilis állapotú városi polgár - különösen a XVI-XVII. században - viszonylagosan nem volt sok, az ignobilitas a legtöbb esetben egyértelmű volt a rusticitas-szal, a parasztisággal." (Szabó I. i. m. 12.) Az armális nemesítésre lásd még Rácz István már említett összefoglalását: Rácz I. 1988. 42-57.; valamint Varga J. alapvetését: Varga J. 1969. 226. skk. 174