A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)

A tornai uradalom 1410-ben említett 24 településéből 10 Torna megyéhez (az 1424-ben megszerzett Égerszögöt is ide számítva 11), hat Borsodhoz, négy Abaújhoz, három Zemplénhez, egy pedig Gömör megyéhez tartozott. Az uradalom birtoklásszerkezete egészen a 19. századig magán viselte a korábbi királyi uradalom részeinek „szétszórt" jellegét, jóllehet a birtokkoncentráció a világi magánbirtokosok keze alatt is tovább folytatódott, nem kis részben a majorsági gazdálkodás 18-19. századi konjunktúrájának hatására.

57 Az uradalom jelentősége - teljes település- és portaállományát tekintve - nem vetekedhetett a Bebekek gömöri és tornai birtokainak együttesével. Jelentőségét a későbbiekben az adta, hogy a tornai uradalomnak és Torna mezővárosnak - a megye és a megyei törvénykezés székhelyének, vámszedő helynek - a birtokosa vagy a megye (fö)ispánjaként, vagy meghatározó tisztségviselőjeként mindenkor jelentős befolyással bírt a vármegyei politikára és döntéshozatalra.

58 (1409-től az ispáni tisztet Torna várának magánbirtokosai viselték.

59

) A Tekustól leszármazó családok birtokosi pozíciója Tornai János halálával, a Tornai-ág kihaltával megrendült, s a tornai uradalom birtokának királyi kézre kerülésével jelentősen visszaszorult a megye déli-délnyugati részébe, de még így is az összeírt 804 porta negyedrészét mondhatták magukénak a 15. század első harmadában (2. és 3. táblázat). A birtokukban lévő falvak a megye déli részében, a későbbi Alsó járás területén feküdtek ekkor, s településeik egymással határos birtoktömböt alkottak a Sziliceifennsíkon, a Jósva-patak és a Rét-patak völgyében, valamint az általuk közrezárt területen: Szilice, Korotnokardó, Feketefüz, Kisfalu, Borzova, Jósvafő, Petri, Szin, Dobódél, Perkupa, Varbóc, Teresztenye és Domolaháza.

60 A porták döntő többségét Szini István tulajdonában találjuk, Szalonnai Pál egyedül a perkupái 21 jobbágytelek felett rendelkezett mint a falu kizárólagos birtokosa, Zsadányi (Szalonnai) Jánosnak pedig csupán Színben volt 11 portája, ahol Szini Istvánt is 21 jobbágytelek tulajdonosaként írták össze. 57 MOL P 422 (A Keglevich család levéltára), I. szakasz, VI. fiók II. cs. 25. sz.: „Kimutatás az uradalom tartozékairól" szerint a tornai uradalom törzsterülete a 19. század közepén a következő részekből állt: „Torna mezőváros, Udvarnok, Barka, Lucska, Falucska, Aj, s ezen helységek határa közt fekvő Bodóka, Súgó és Miglincz pusztákból, továbbá Újfalu, Horváti és Szent Jakab helységek [s a hozzájuk tartozó] Megyés, Papi és Kovácsi pusztákból, 's mind ezen birtokok tisztán közbirtokosság nélkül biratnak, 's az egész uradalom egy tagba áll, határai egymást érintik." [Kiemelés tőlem - P. P.] Az uradalom azonban ekkor is rendelkezett megyei és megyén kívüli részbirtokokkal, a fentieken kívül Szádelőn volt még részbirtoka a megyében, továbbá Abaúj megyében „Vizsoly helység fele a' Palkási pusztával" tartozott hozzá. Az említett Szentjakab a Papi pusztával már Borsod megyébe esett. (MOL P 1446., B. 2. a., 14/3. sz.: Haszonbéri szerződés Wodianer Samu és fia és Gróf Keglevich Gábor között, 1847.) 58 Csánki az okleveles anyag tanúsága alapján Tornát 1357-ben possessioként (Dl. 16114.), 1409-ben és 1410-ben oppidumként, majd cívifcuként (Dl. 16132. és 16135; 1428: Dl. 12002.), végül 1476-ban civitasként (Dl. 17770.) említi. (Csánki D. 1890. I. 236-237.) 59 Engel P. 1996.: Torna. 60 Engel P. 1989. 141-147. 61 Engel Szalonnai Pált („Pauli de Zolna") Szalonnai Imreként tüntette fel (i. m. 146.), míg Loránd (Roland) fia Jánost tévesen Szalonnai Jánossal azonosította (i. m. 147.). A 28. tételnél „Johannis filii Lourand" szerepel. Roland utódai, a család genealógiájával behatóbban foglalkozó Wertner szerint, Zsadányiaknak nevezték magukat, Roland fia István már 1399-ben Zsadányiként tűnik fel, így feltehetően nem helytálló Jánosnak az elkülönült Szalonnai-ághoz sorolása. (Wertner M. 1892. 176.) 168