A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)

tők az 1660. évi nemesi összeírás birtokos nemesi kimutatásában,

7 ahol még olyan nagy mértékben nem keveredtek a kurialista és az armalista családok,

8 mint a későbbi nemesi összeírásokban. (Lásd az I. Függelékben Komjáti, Lenke és Zsarnó birtokosait.) A Szuha-völgy, melynek az északkeleti, a királyi erdő- és vízóvók lakta területe (Égerszög, Teresztenye és Szőlősardó) Torna vármegye kialakulásakor igazgatásilag a megyéhez került, az a másik szomszédos régiója az egykori Gömörnek, amely tanulságokat rejt a régió nemesi birtoklásával összefüggésben. Már Ila megemlítette itt a szabad eredetű kisnemesség és a kurialista nemesség csekély számát. A Szuha-völgyben is volt ugyan kisnemesi birtoklásra példa (Zádorfalva, Csákány stb.), de zömük - hasonlóan a tornaiakhoz - a birtokos középnemesség volt, amely már az adományos nemzetségek itt települt családjaiból alakult ki. Ha a magyar eredetű kisnemességhez számította - a Zichy Okmánytár egy, a vízóvókkal kapcsolatos oklevele alapján

10 - az óvókat, akik korábbi kondicionárius földjeiket meg tudták szerezni királyi adományban. A későbbiekben azonban, feltehetően a nagybirtok előretörésével szemben, nagyobb részük nem tudta állandósítani kiváltságos helyzetét, megőrizni függetlenségét, s a jobbágyságba süllyedt. (Az I. Függelékben a három Száraz-völgyi település közül egyedül a Teresztenyén birtokos Szini András a „régi nemesség" képviselője, jelentősebb birtokos kisnemesi rétegnek 1660-ban már nincs nyoma.) Már a középkori népességnövekedés és az adományos javak körének szűkülése oda vezetett - a magyar nemesi öröklési jog egyenlően osztó jellege miatt -," hogy egyre nagyobb mértékű lett a „régi" nemesi nemzetségek birtokainak felaprózódása, szétforgácsolódása, s így fokozatosan egy jelentős létszámú, de még középkori eredetű kisnemesi, illetve igen jelentős arányú egytelkes kurialista nemesi réteg (nobiles unius sessionis) jött létre már a középkor végére. A török kortól kezdve öltött egyre nagyobb méreteket a földbirtok nélküli, pusztán címeres levéllel történő nemesítés. A királyi donáció nélküli armális nemesítés a felfelé törekvő, az örökös jobbágyság kötelékeitől szabadulni akaró jobbágyság társadalmi mobilitásának egyik legfontosabb útját jelentette.

13 A birtokadományozás nélküli valóságos nemesség szerzésének a lehetőségét már Werbőczy Tripartitumában megtaláljuk.

14 A nagyszámú manumittált és inszkribált jobbágyot, az armalisták&t már 7 Közreadta: Czobor A. 1912a. 33-37. Újraközölte: Rémiás T. 1994. 158-162. 8 A kurialista nemesség kutatásának nehézségeire, létszámuk megállapítására, valamint arra a nem ritka jelenségre, hogy egyes esaládokat egyszer kurialistának, egyszer armalistának írtak össze (lásd pl. Veres S. 2002. 11.) Jóllehet ezt részben magyarázhatja az armalisták nemesi biitokszerzése vagy jobbágytelkük „megnemesítése" is. (Lásd pl. Ila B. 1976. 412.) A Józsefi népszámlálás jelentőségére a kurialista nemesség létszámának feltárásában, s a kurialista települések elkülönítésében lásd Thirring G. 1938. 57-58.; Odor I. 1989. 35. - A kurialista nemesség és a kuriális falvak kialakulására és helyzetére lásd még Ila B. 1976. 107-135. 9 Ila B. 1976. 101. 10 Zichy Okmánytár II. 329. 11 Werbőczy I, 40. 2-3, 5. §. 12 A kurialistákra lásd pl. Odor I. 1989. 33-41. 13 A jobbágysorból való kilépés és a valóságos nemessé válás lehetősége megcsillantotta a reményét a jobbágyi földesúri szolgálat és adózás nyomasztó terheitől való szabadulásnak. Az örökös jobbágyság időszakában a parasztság számára legnagyobb vonzerővel a nemesség négy fő és kiváltságos joga közül értelemszerűen a harmadik bírt: „... törvényes jogaikkal és földbirtokuk határain belől fekvő minden jövedelmeikkel, tetszésük szerint mindenkor szabadon élhetnek; mindennemű jobbágyi szolgálat, adakozás alól, rovás és egyéb adó, vám és liarminczad fizetésétől mindörökre teljesen mentesek és ki vannak véve...". (Werbőczy I, 9, 5. §.) A „szabadság"-nak ezt a szintjét azonban csak igen keveseknek sikerült elérniük, mert a manumissio, az armálisszerzés és a jobbágytelek „kurialistá"-vá minősítése együttesen már igen súlyos anyagi terhet jelentett. Az armális nemesség megszerzésének útjára összefoglalóan lásd Rácz I. 1988. 42-57. 14 Werbőczy I, 6. 160