A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

A sztyeppe nyugati sarkát szállták meg a magyarok. A pásztorok elitje végül is behódolt a Nyugatról terjeszkedő feudális rendszernek. A Baltikumtól a Kárpátmedencéig püspököket szenteltek. Terjedt a civilizáció. A Róma-központú kereszténység, az örökölhető/örökíthető földtulajdon a parasztokból jobbágyot formált. Emelkedő életszínvonal volt a záloga annak, hogy a 12-15. században a magyaroknak sikerült beolvasztaniuk a Kárpát-medence sík vidékein lakó, ekkor már őshonosnak számító avarokat és szlávokat (akik nyelvileg a szlovénokhoz, illetve a bolgárokhoz álltak közeli rokonságban). A Kárpát-medence (elsősorban a síkságot övező hegy- és dombvidékek) fehér foltjait Nyugat- és Közép-Európa népfölöslegéhez tartozó parasztokkal, városlakó kereskedőkkel és mesteremberekkel töltötték meg. Ez utóbbiakat nem is érte el a mongol invázió. A síkon pedig (annak előtte és később kun és jász törzseket is) telepítettek. A hegyvidékre Erdélyben ekkor szivárogtak be a transzhumáló vlachok (a románok) elődei, és mai lakóhelyükre a dél-lengyelországi eredetű szlovákok. A magyar uralkodók a nomádok támadásaitól tartva telepítették a peremvidékre, a Keleti-Kárpátok tájaira a székelyeket, a még nomád kunokat és a sztyeppén veszélyeztetett jászokat, majd - a középkor múltán - az ország középső tájaira a katonaparaszt hajdúkat, úgy, ahogyan ez Oroszországban a kozákokkal történt. A sztyeppe nomádjai ellen védekeznie kellett a parasztokból élő civilizációnak. A Kárpát-medence központi lakóövezetét a 16-17. század oszmán-török hódítása alakította át. Ennek előtte Magyarország lakói között súlyos szociális ellentétek feszültek. Parasztháború dúlt, hódított a kálvinizmus. A szultán célja a Habsburg Bécs elfoglalása volt. Nemsokára a Magyar Alföldön és a Dunántúl nagy részén a török szultán lett az úr. Megszűnt a királyság, a földesúri birtoklás és a jobbágyi földtulajdon. A paraszt elmenekült ősei földjéről, majd visszatelepedett oda (esetleg máshova, ahol kedvezőbb életfeltételeket remélt). Erdély vazallus fejedelemség lett. A mai Szlovákia királyi Magyarországként - Habsburg hűbérbirtokként működött. A 18. században a Habsburgok egyesítették a három részre szakadt országot és a földesurak (akik az udvarnak különféle szolgálatokat tettek) jobbágyokkal népesítették be nagy kiterjedésű adománybirtokaikat. A telepítettek német, szlovák, horvát, szerb, esetleg magyar nyelven beszéltek. A magyarok részben integrálták a telepítetteket nyelvileg, részben nem, nyelvszigetekként ékelődtek be a királyság testébe. Demográfiai változásaik nyilvánvalóbb következménye volt, hogy a sík vidékeken kialakult jobbágygazdálkodást (teleksoros falvak, nyomásos müvelésrendszer) a külterjes agro- és zootechnika alkalmazása, a gazdaságban az állattartás túlsúlya, továbbá a halmazok és a település peremén húzódó gazdasági udvarok, illetve később a hozzájuk tartozó szórványok (tanyák) településrendje váltotta fel. A magyarok a 16. század elején parasztháborút robbantottak ki a közép-európai zendülések mintájára. Alighanem ugyanezen szociális feszültségeik miatt hódított a kálvinizmus, ennek retorziójaként pedig a Habsburg-Magyarországon a barokk pompájú katolikus egyház. 35. 1. 8-7. A Centrum és a Periféria A mondottakból kitetszően Európa arculata változatos volt. Etnikumai átalakultak. A változásokat mindenekelőtt gazdasági rendjük átalakulása okozta. Miután az ókorban a Mediterráneum volt a világ közepe, Európa csak hátországnak számított. A római provinciák keletkezése, és az ott lejátszódó gazdasági-társadalmi folyamatok, majd az antik rendszer összeomlása után a középkorban egy új központ keletkezett: az Alpoktól 157