A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

áru francia vízi szállítását.) A társadalom költözéseihez, piacra járásához, egyáltalában: minden rendű és rangú érintkezéséhez ideális feltételeket kínált a táj. Franciaországban volt tengeri és édesvízi hajózás, vízi összeköttetés, azon felül jó minőségű úthálózat is megkönnyítette az emberek érintkezését. Az infrastruktúra nem az újkor vagy a középkor teljesítménye, eredendően a kelták műve. Hadiútnak is bevált. A rómaiak rövid időn belül (mintegy fél évszázad alatt) foglalták el Galliát. Ugyanez Hispániában (ahol nem voltak vízi utak) kétszer annyi ideig tartott. Franciaország környezet-átalakításainak történelmét lakóinak megszámlálhatatlan erőfeszítése tölti ki. Az újkorban sikerült a sokféle adottságú tájakra hálót borítani, összefogva a különböző régiókat. Ez a királyság, a monarchák müve. Az uralkodók két irányba terjeszkedve növelték hatalmukat. Egyrészt a folyók révén kötötték össze országuk tájait, és hogy e téren még eredményesebbek legyenek, a folyókat ásott csatornákkal kapcsolták össze - szállításra alkalmas - hálózattá. Másrészt tengerre szálltak, hogy más kontinenseken is hódítsanak. Ahová betették lábukat, a katonák után nyomban megjelentek a kereskedők, a földbirtokosok és minden rendű és rangú áru forgalmazója erőszakoskodott - körmönfont módszereket alkalmazott, hogy importáljon, illetve túladjon portékáján. A királyok megadóztatták hasznukon gyarapodó alattvalóikat. A közigazgatás működésének kezdete és vége az adószedés volt. Az újkori Franciaország egyrészt királyoknak, másrészt kereskedőknek köszönhette nemzeti nagyságát. Minden más előzmény csak előjátékként tartható számon, és főként azt bizonyítja, hogy a későbbi ország lakói megpróbáltak úrrá lenni ökológiai feltételeiken. A Római Birodalom - gazdasági, majd közigazgatási - összeomlása után a germán terjeszkedés átcsapott a Rajnától nyugatra húzódó területekre, Galliába. Egy új korszak a Frank Birodalom históriája (legalábbis a kezdeteket illetően) a „sötét középkor" demográfiai és politikai történetének lapjaira tartozik. Nagy Károly hódításaival megteremtette a német törzsek etnikai egységét, létrejött a német nép, melynek mintájára csak a 19. század második felében sikerült az egynyelvűeket egyesíteni. Egy tényezőn azonban soha, senki sem tudott változtatni. A nyelvi egység megteremtése természeti akadályba ütközött. A Frank Birodalmat kettéválasztotta a Rajna, mely egyben francia, illetve német nyelvhatár lett. Az i. sz. I. évezred végén a birodalmi rendszer - aktuális hatalmi körzetekben megjelölhető - hercegségekre és grófságokra bomlott, amelynek eredményeként elhalványult, majd meg is szűnt a mai Franciaország, illetve Belgium lakóinak német nyelvi befolyása, miközben a Rajnától keletre regionális hatalmi és etnikai szervezetek alakultak ki. Ebben az összevisszaságban a katolicizmus intézményei képviselték a nemzetköziséget. Ugyanők biztosították az uralkodó ideológiát és a kultúrát. Az összeköttetés kulturális hídjait papok építették. A gazdasági kapcsolatokat azonban a városok lakói bonyolították le. A nemesek, a polgárok és a parasztok megosztott világa őrizte a hagyományokat és meghatározta a szellemi, politikai életet. Hatalmas, többnyire nyugodt, ám reakciós tenger, amelyben a jövő apró zátonyait kalmár-korallok építették. Sokan zsidó származásúak voltak az áruforgalmat lebonyolító városlakók közül és vallási közösségekbe tömörültek. A gettók lakói (noha a szegregáció gyakorta csökkenteni akarta befolyásukat) egészen a modern időkig megőrizték különállásukat. A pénz érdekhálózatát a földtől függő parasztok és nemesek nem értették. Rendszerint csak gyűlölködtek. A középkori mozgalmaktól egyenes út vezetett a holocaust borzalmas tragédiáig. A németek nyelvi és politikai egysége főként az újkor birodalmi szerveződésének eredménye. Territoriálisán jól különválasztható tömb az alemannoké, melyet a római időkben lehet már észlelni (260-ban jelennek meg a Fekete-erdőben). Baden134