A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gál-Mlakár Viktor: Komlóska-Pusztavár régészeti feltárásának eredményei

távolsága alapján meghatározhattuk annak szélességét - 5 m -, hosszúsága azonban ekkor még ismeretlen maradt. A torony külső falsíkjának tisztítása során, annak keleti oldalán egy igen széles - mintegy 180 cm-es - északi-déli irányú falat találtunk. Ez a fal északi irányba indul, és mint később kiderült, az említett négyszögletes épület keleti falát alkotja. Ez a fal tehát, mint egy érintő kapcsolódik a kerek torony falához. Az új fal előkerülése egyúttal rávilágított azon tényre, hogy a négyszögletes épület és a kerek torony között létezik még egy tér, melynek szintje magasabban lehetett az említett pincetérnél. így egy, a toronyhoz kapcsolódó kétosztatú építmény képe rajzolódott ki elénk. Ezen keskeny helyiség nyugati felében végzett kutatásunk során azonban a tér nyugati falát kezdetben még nem tudtuk lokalizálni, de északi fala ismert volt, hiszen az azonos a négyszögletes épület déli falával. A déli várrész területén lévő torony keleti oldalán, egy kutatóblokkban megtisztítottuk az íves külső falsíkot a törmeléktől. Megállapíthattuk, hogy a tornyot a sziklás altalajra építették, alapozási árkot a sziklába nem véstek, hanem egy vékony habarcsréteg elkenése után arra falazták a tornyot. Ugyanakkor a habarcsos kifolyás származhat a falazás során lecsurgó kötőanyagtól is. A 10-15 cm széles alapozási kiugrást a torony íves fala külső síkján, az altalajtól mért 100 cm-es magasságban észleletük. A megtisztított területen a toronyfal magassága mintegy 1,7 m, s ezt a méretet átvetítve a belső területre, megállapíthattuk, hogy a toronybelső területének feltárásunk által nem érintett feltöltődése még több mint 1 méteres vastagságban borítja az altalaj szikláját. Mielőtt az utóbb említett tér északi kiterjedését vizsgáltuk volna, a torony nyugati külső síkját kutattuk. Az itt végzett feltárás során egy 13 lépcsőfokból álló, északról déli irányba ereszkedő, a torony falához kapcsolódó lépcsősort bontottunk ki. Az egy illetve két kőlapból kialakított lépcsőfokokat egy, a torony nyugati oldalához épített függőleges, kőfalba építették bele. A nyugati oldalon ezek a lépcsőfokok eredetileg egy ma már elpusztult, az említett fallal párhuzamos másik kőfalba lehettek bekötve. Teljes lépcsőfokokat csupán a sor alján sikerült megfognunk, átlagos méretük 30x30x100 cm. Ezek alapján a lépcsősor mintegy 1 m széles lehetett. Hangsúlyozni kell, hogy a teljes lépcsősort nem tártuk fel, tehát hossza és az általa meghatározható udvari járószint magassága még nem ismert (9. kép). A lépcső északi, felső vége egy nagyjából 2,2x2,2 m belterületü - általunk lépcsőházként értelmezett - építmény magasabban megmaradt déli fala felső részéhez fut fel. Ezen „lépcsőház" nyugati fala a meredek hegyoldal miatt teljesen elpusztult. A kis építményben, alsó része törmelékes betöltésének kibontása után, a legfelső lépcsőfoktól mért 160 cm-es mélységben egy kavicsos, habarcsos, igen rossz állapotú padlót tártunk fel. A padló felületén elszenült gerendák csekély maradványait tisztítottuk le. Ezen maradványok alapján azt is feltételezhetjük, hogy a kőlépcsőn felhaladva, a „lépcsőház" fából készült födémén át lehetett továbbjutni a torony és az északi, alápincézett tér között elhelyezkedő, említett közlekedő helyiségbe. Innen a négyszögletes épületbe és/vagy a toronyba való továbbjutás mikéntje már nem volt tisztázható. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy a famaradványok más, általunk már azonosíthatatlan szerkezetekhez (így falépcsőhöz) tartoztak. A „lépcsőház" északi falának alsó részén, a habarcsos padlószinttel egy magasságban, egy két darab kőből összeállított in situ, küszöböt bontottunk ki. Tehát a lépcsőház alsó tere megközelíthető volt észak felől is (10. kép). Azt azonban még nem sikerült 101