A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

R. Nagy József: „Gazdag volt az ország és boldog benne a nép!” Falusi munkáskolóniák lakóinak politika- és nemzetfelfogása Északkelet-Magyarországon

A politika párttagságban megnyilvánuló vállalása, az aktív politizálás az országos átlagnál magasabb értékeket mutat, hiszen a megkérdezettek 6%-a jelenleg is aktív párttag - valamennyien kivétel nélkül ugyanannak a baloldali pártnak

46 a tagjai. Ugyancsak ez az aktivitás fedezhető fel a szakszervezeti mozgalommal kapcsolatosan. A szocialista időszakban a telepi munkásság 99,9%-a szervezett munkás volt, s 51%-uk ma is saját magát aktívnak mondó tag annak ellenére, hogy túlnyomó többségük mára már nyugdíjas. Akik távoztak a szakszervezeti mozgalomból, azok sem feltétlenül tudatosan tették ezt. A kilépőknek csak 24%-a döntött tudatosan, aktivitást vállalva távozásával, a többiek csupán „hagyták", hogy nyugdíjba vonulásukkor elveszítsék tagságukat is. 1956 megítélése A gyár, a vállalat, a bánya a háborúk idején a biztonság egyértelmű megtestesítője volt. Az óvóhelyeket is a munkaadó építtette, ott biztonságban volt a telepek lakossága. 1956-ban a munkahely sokukat megmentett attól, hogy valamelyik oldalra álljanak, hiszen dolgozni kellett, és nem volt idő a politikával foglalkozni - ez nekik jó is volt így. A munkások többsége nem látta tisztán a dolgokat. „Politikai zűrzavar volt. Nehezen értették meg, hogy mi történik. Mindenki érezte, hogy szükség van rá, de mindenki félt az újabb háborútól. Nagy volt az elnyomás, nagyon kellett már akkor az ellene való fellépés. " [férfi, 70 éves géplakatos, Ormosbánya]. Sokan nem akartak semmilyen szinten részt venni az eseményekben, míg mások elindultak Miskolcra tüntetni. Sokan látták a zavargásokat, fosztogatásokat, akasztásokat, sortüzeket. Páran disszidáltak, de összességében a térség munkásai nem érezték magukénak a forradalmat, tevékeny részvételük nélkül, érdeklődési körük peremén zajlottak az események. Sokan - a megkérdezettek 78%-a - az eseményeket egyértelműen a városi embereknek tulajdonította. „A falusiakat nem érintette, a városban voltak zavargások. Nagy mozgolódások voltak, de teljesen alaptalanul csináltak forradalmat, hiszen nem kaptak támogatást innen sehonnan. Féltek az oroszoktól, egy-két heves ember csinálta az egészet. " [férfi, 76 éves bányász, RudabányaJ. Az 1956-os események megítélése - hasonlóan a társadalom egészéhez - az egyes korszakok tekintetében folyamatos változást mutat. A forradalom időpontjában a kolónialakó munkások jelentős része, 28%-a elítélte az eseményeket annak ellenére, hogy nem tudta eldönteni, hogy forradalom vagy ellenforradalom zajlik-e. Ebben leginkább az átélt háborús emlékek játszottak szerepet. Legtöbben keserves időszakként élték meg a II. világháború idejét, amikor áruhiány, nélkülözések, éhezés és nagy szegénység volt. Sokan odavesztek a fronton vagy hadifogságba, illetve munkatáborba kerültek. Orosz, román és német csapatok többször átvonultak a térségen, garázdálkodás, fosztogatások, robbantások közepette, s a helyi zsidókat elvitték. A telepi lakosok a két eseményt „hangulata", fegyveres megoldásai miatt sokkal inkább rokonították, mintsemhogy indítékai, történelmi hátterei miatt elkülönítsék. „Rettegésben éltünk, rengeteg volt a kiszabadult rab, és akkor ugye itt jártak és bujkáltak kint. [...] Rettegésben tartott minket az '56-os esemény. Azt nagyon elítéltem, az akkori dolgokat. " [nő, 67 éves titkárnő, Pereces]. 46 Magyar Szocialista Párt. 321