A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Éry Kinga-Gedeon Etelka: Adatok az Alföld Árpád-kori benépesüléséhez: Mezőcsát-Csicske
EREDMÉNYEK 1. A korai és késői leletek főbb jellemzői A minta korcsoport és nem szerinti eloszlását a.2. táblázat szemlélteti. Csecsemőkorú halott egyik időszak sírjából sem került elő, gyanítható tehát, hogy a legifjabb (kereszteletlen?) elhunytakat Mezőcsát-Csicske népessége nem temette a közösség temetőjébe. Noha a korai leletek között valamivel kevesebb a férfi és több a nő, s a késői időszakban ennek fordítottja látszik, a nemi különbség egyik esetben sem szignifikáns. Mindkét időrendi csoportra érvényes azonban, hogy a felnőttkori halandóság 20 és 39 év között a legmagasabb. A korai és késői minta közötti koponyaméretek statisztikai elemzését a leletek csekély száma nem tette lehetővé, csupán átlagértékeiket mutatjuk be (3. táblázat). Ha azonban a nők 10 legfontosabb koponyaméretét a dimorfikus koefficiensek segítségével férfi értékké alakítjuk, majd a két nem adatait korszakonként összevonjuk, az így megnövelt esetszámú átlagokból kiszámítható a 11. és 12-13. századi minta közötti távolság (4. táblázat). Az ennek végeredményeként kapott szignifikánsan csekély érték (C p 2 0,120, azaz P>99%) azt tanúsítja, hogy Mezőcsát-Csicske népességének koponyaformája a vizsgált 300 év alatt érdemben nem változott. Mást jelez ugyanakkor a vázcsontméretek összehasonlítása, amíg ugyanis a férfiak szinte valamennyi értéke a késői mintában csekélyebb, tehát termetük alacsonyabb, mint a korai mintában, addig a nők méreteinek többsége ezzel ellentétes irányú (5. táblázat). A jelenség nehezen magyarázható, oka talán csak a korai és késői minta férfi-női esetszáma közötti részaránytalanság. Számottevő kóros elváltozás a leleteken nem volt. A sérülések közül leginkább figyelemre méltó a kard- vagy szablyavágások esete, főként ezek ritka Árpád-kori előfordulása miatt. Ali. századi 110. férfi koponyáján két egyidejű halálos vágás, a 12-13. századi 19. és 85. férfi koponyáján pedig egy-egy gyógyult vágás mutatkozik. Csonttörés férfiakon és nőkön a korai (101, 102) és késői (17, 19,47, 58, 86) időszakban egyaránt és részarányosán előfordult. Fogszuvasodás a korai férfiaknál 6,96 (11/158), a késői férfiaknál 6,89 (31/450) százalék, a korai nőknél 5,70 (9/158), a késői nőknél 1,86 (6/323) százalék. Fogvesztés a korai férfiaknál 10,70 (29/271), a késői férfiaknál 9,06 (63/695) százalék, a korai nőknél 14,85 (45/303), a késői nőknél 9,48 (53/559) százalék. Összegezve: a korai és késői minták között a halandóság, a koponyaforma, a sérülések és a fogkárosodások mértékében nincs érdemi különbség. Eltérés csupán a két nem végtagcsontjainak hossza között mutatkozik, amit elsősorban az esetszámok részaránytalanságának rovására írhatunk. Végeredményben tehát Mezőcsát-Csicske 11-13. századi leleteit megengedhető egyazon népesség képviselőinek tekinteni. 2. A leletegyüttes főbb jellemzői A 11-13. századi férfiak és nők koponyaméreteinek átlagértéke többnyire a közepes mérettartományban található, a szemüreg azonban mindkét nem esetében alacsony, az állkapocs széles, az orr kiemelkedő. Eltérés csupán a legnagyobb koponyahossz esetében mutatkozik, ami a férfiaknál hosszú, a nőknél a középhosszú értékű (6a-b. táblázat). Hogy ennek ellenére a két nem koponyaformája között nincs érdemi különbség, azt 10 92
